Most jó veled

Kissé zavarban vagyok, mert nem tudom, mennyire engedhetem meg ezt magamnak, hogy mennyire zuhanhatok az ölelésedbe, hogy mennyire várhatom el tőled, hogy maradni akarj és megfejteni engem teljesen.

Hogy ne csak a ruhámból, hanem a körém tekeredett gondolatfoszlányokból is ki akarj hámozni. Kicsit remegek, mert tudom, hogy hányszor éltem már bele magam, és hányszor lett tele horzsolásokkal a lelkem, amit utána bőszen kenegettem, de mindig felszisszentem, mert égetett, ha a sebhez értem. Nem akarom átélni újra ugyanazt, azt, hogy te jobban kellesz, azt, hogy magamba szívom a szavaid, és krákogva fújom ki őket, amikor már elmentél.

De nem tudom csak félig megélni. Teljesen, vagy sehogy, szürkén, színek nélkül én ezt nem tudom, és nem akarom. Tudod, téged viszont igen. Téged akarlak.  És nem érdekel mi lesz, mert most jó veled.

• érzések lélekhangok szerelem

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Varga Emese