Mindenkinek joga van a gyászhoz – még a szakító félnek is!

Hiszen a másik félnek összeegyeztethetetlen a gyász és a menni akarás, egyszerűen értelmetlen. Ha ennyire el akartad dobni, akkor most miért fáj érte a szíved? Mit gyászolsz egyáltalán, olyan könnyen döntöttél az egyedüllét mellett, mintha soha nem is leltél volna bennem értéket. Leegyszerűsítve azt gondolom, hogy nekem fájhat, de felfoghatatlan, ha téged is gyászolni látlak – az az én szerepem, és nehogy már elvedd tőlem!

Az is fáj, ha érzelemmentes vagy, de az is fáj, ha gyászolni látlak. Hogy van az, hogy mindenre emlékszel, hogy velem együtt szerelmes vagy a szerelmünkbe, mégsem elég ez már neked? Tudom, hogy szeretsz, és mégsem döntesz mellettem. Tudom, hogy neked is járna a gyászmenet, hogy te ugyanúgy megérdemled, hogy levetkőzz, és gyengének, szomorúnak vagy letörtnek érezhesd magad. Tudom mindezt, de egyelőre a saját gyászom miatt nekem ez túl magas. Ne törődj velem, mert túl nagy a fájdalmam ahhoz, hogy felfogjam, és tiszta szívvel támogassalak. De ha képes lennék rá, azt mondanám neked, hogy adj helyet a fájdalmadnak. Te ugyanúgy elveszítettél magadból egy darabot, és megérdemled, hogy békében gyászolhass. Te mondtad ki a végszót, de ettől nem lettél kevésbé bajtársam - osztozhatunk a gyászban.

• érzelmek meggyászolni szakítás

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!