Lejárt a régi lemez
Társadalmunk váratlanul és felkészületlenül visszahúzódásra kényszerült, és nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez a bizonytalan időre kiszabott életmódváltás komoly nyomokat hagy az intimitás és párkapcsolatok amúgy is mindenre érzékeny felületén.
A háztartások sűrű gócpontontjaivá váltak annak az érzelmi tanácstalanságnak, hogy hogyan lehet e törékeny rendszert újra egyensúlyba hozni, és életünk legfontosabb pillérjeit biztos háttérként rekonstruálni ebben az oly végtelenül kiszolgáltatott és kiszámíthatatlan helyzetben, amelyben napról napra élünk, elvesztettük saját döntési képességünk, egzisztenciális vagy érzelmi valóságunk.
Sokaknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy ebben a szociális káoszban az eddig megszokott és látszólagosan jól működő kapcsolati stabilitás felbomlott - egyaránt az érzelmi intimitásra és szexualitásra vonatkozóan is -, és ezeket sürgősen újra kell gondolni. Ebben az összezártságban szembe kell néznünk magunkkal, a társunkkal és a kapcsolatunkkal, mert nincs lehetőség az elkerülésre, a hazugságra, a kompromisszumokra és az elfojtásra, mert erre ez az érzékeny és mindenre kiélezett időszak már nem ad további lehetőséget. Választhatunk, hogy vagy tudattalanul sodródunk a kapcsolati pokol kapuja felé, és naivan hisszük, hogy majd minden jóra fordul, vagy a legnagyobb éberségünkért kiáltva harcolunk önmagunkért és azokért a válaszokért, amelyeket eddig nem kellett feltennünk az automatikusan működő kapcsolati mechanizmusainkban.
Mennyire vagyok kész arra, hogy ebben a létbizonytalanságban és túlélési pánikban fenntartsam a vágyamat és nyitottságomat a partnerem felé? Képes vagyok-e ebben az összezártságban és egymásra utaltságban a kapcsolatomat működtetni? Szembe tudok-e nézni a határaimmal, és azt tudom-e képviselni és felvállalni? Szembe merek-e nézni a szexuális és kapcsolati hiányosságaimmal? Együttműködővé tudom-e tenni magam a szexuális és kapcsolati különbözőségünk feloldására? Képes vagyok-e a kapcsolat különböző területein a valódi konszenzusra? Képes vagyok-e arra, hogy az együttlétet értékessé tegyem magam és a másik számára? Alkalmassá tudom-e tenni magam arra, hogy lehetőségnek tekintsem ezt az időszakot a szexualitásom és intimitásom egyenrangú megerősítésére?
Ha ezeket a kérdéseket nem tesszük fel magunknak időben, akkor számíthatunk arra, hogy kapcsolatunk egy apokaliptikus emésztőgödörré is válhat számunkra, és fel fog hozni minden olyan hiányosságot, ami az intim életünket vagy szexuális szféránkat övezi. Ez a korszak nem fog kegyelmezni senkinek sem abban, hogy ne hagyjon maradandó nyomot érzéki létformánk bármely aspektusában.
Viszont ha egy kicsit mélyebbre ásunk, akkor sajnos szembe kell néznünk annak a tényével is, hogy nincs megfelelő tudásunk sem megfelelő válaszokat adnunk, mert nincsen valódi edukáció ezzel kapcsolatban az iskolákban, nincsen megfelelő szülői felkészítés sem a szexualitás és párkapcsolat témákban, ami van, azok olyan tudattalan sémák, melyeket leginkább az ösztönösség, kondíciók, elvárások és félelmek irányítanak - olyan társadalmi tévhitekből létrejött dogmák, amelyek nem előreviszik, hanem zsákutcába terelik a kapcsolatokat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez