Kösz, inkább maradok egyedül

Azt sem óhajtom még egyszer átélni, hogy én a családcentrikus, próbálok a szülőkkel jóban lenni, beilleszkedni. Az én családom meg vagy belefér, vagy nem. És itt van az a bizonyos megállj. Ha a te szüleidre van idő, kutya kötelességed, hogy az enyémekre is legyen. Ebből nem engedek.

És újra jött egy kapcsolat, jött bizony, hiszen tudjuk, mindig jön. Ez azonban már nem megy. Éjszaka fekszünk az ágyban és nem biztonságot, hanem stresszt érzek magamban, hogy megint egy olyan dologba sétálok, amit nem is akarok. Lehet csak a társadalom várja el tőlem, hogy legyen párom. Többször megpróbáltam, nem jött össze. Nem kell több érzelem, nem kell több csapda. Nem tudok én már érezni.

Lehet kicsit meghaltam belül, nem lehetetlen, de bárhogy nézem, inkább maradok egyedül boldogan, mint egy újabb eldeformált, érzelmileg sivár. mércékkel teli, kapcsolatnak nevezett életszakaszban aminek alig várnám a végét.

Előző

2 / 2. oldal