Számos cikket olvashatunk a mellrákról, de ezeket olvasva mégsem kapunk teljes képet arról, hogy milyen is megélni ezt. A mellrák hónapjából kifolyólag olyan nők történeteit ismerhetitek most meg, akik megküzdöttek, vagy még mindig küzdenek ezzel a kórral. Ezek a bátor nők nem csak a hasonló betegséggel rendelkező társaiknak, de mindenki számára igazi példaképek lehetnek.

Braunné Móricz Krisztina vagyok, 41 éves, 2 fiúgyermek édesanyja.

A rettegés napjai

2013 áprilisában zuhanyozás közben egy csomót vettem észre a jobb mellemben.

Sosem végeztem önvizsgálatot, de tudtam, hogy ez a csomó nem odavaló. Semmi rosszra nem gondoltam, hisz 2 héttel azelőtt voltam az éves nőgyógyászati vizsgálaton, ahol az orvosom átvizsgálta a mellemet, és mindent rendben talált.

Nem hagyott nyugodni a dolog, bejelentkeztem egy magánrendelőbe, ahol másnap tudtak is fogadni.

A mammográfia és az ultrahang után elhangzott a mondat: „Rosszindulatú elváltozás van a mellében és a hónalji nyirokcsomóban." Nem is akartam meghallani a szavakat. Azonnal mintát vett a doktornő, mert biztosra akart menni.

Egy hetet kellett várni a szövettanra, ami igazolta, hogy mellrákom van.

Nagyon megrémültem, a férjemmel éjszakákon át bújtuk az internetet, esélyeket latolgattunk, és azon gondolkodtunk, hogyan fogjuk megmondani az akkor 8 és 12 éves fiainknak, hogy anya beteg. Hogy féltem-e? Nagyon. Nem is azért, hogy mi lesz velem, hanem azért, ha nem leszek, a gyerekeim nélkülem nőnek fel. Férjem unokatestvére ebben a betegségben hunyt el fiatalon. Életünk legnehezebb harcát vívtuk, a napi, súlyosnak vélt gondok hirtelen parányi porszemmé váltak. A közös küldetésünk a gyógyulásom volt.

Kezelés

Ezután felgyorsultak az események. Az Onkológiai Intézetben egy hét leforgása alatt kiderült, hogy milyen típusú, milyen stádiumú a daganat, és, hogy 2 nyirokcsomó is érintett már a hónaljamban, de máshová nem jutott el a testemben.

A daganat nagy volt, és behálózta a mellem, ezért neoadjuváns kemoterápiát írtak elő, hogy összezsugorodjon a daganat, és könnyebben műthető legyen.

Nem merült fel bennem, hogy ne fogadjam el a kemoterápiás kezelést, bár féltem a mellékhatásaitól és tudtam, hogy ezzel a hajamnak is búcsút mondhatok egy időre. Úgy fogtam fel, hogy a testembe csöpögtetett gyógyító méreg olyan, mint egy autóban a biztonsági öv. Ha baj van, akkor megment. Igaz, okoz sérülést, fájdalmat, és sajnos van olyan eset, amikor nem tudja megmenteni a legfontosabbat, az ÉLETET, nem tud megmenteni minket, de szükség van rá.

6 kemoterápiás kezelést kaptam, a 3. után más összetételű volt a „koktél”. Nagyon rosszul viseltem. 3 nap teljes rosszullét következett a kezelések után.

A munkámat a negyedik kezelésig elláttam, de utána már annyira gyenge voltam, hogy otthon maradtam. Felborult szervezetem fehérvérsejt egyensúlya, ezért kórházba is kerültem.

A haj elvesztése

Nehezen viseltem, mikor le kellett vágni rövidre a hajamat, majd utána kopaszra borotválni a fejemet, de viszonylag hamar túltettem magam rajta. Annyira, hogy a vásárolt parókát csak akkor hordtam, amikor nagyon muszáj volt (pl. a munkahelyen, mert egy bank pénztárában kopaszon ülve furán néztek volna rám az ügyfelek). A férjem is viccelt velem, hogy legalább most több haja van, mint nekem.

• betegség egészség gyógyulás mellrák rák

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!