Amikor gyermekek voltunk, nem ismertünk lehetetlent, ahogyan a hibázás is, mint olyan, elkerülte a figyelmünket vagy egyszerűen csak nem törődtünk velük. Felnőttként viszont a hibáktól való félelmeink egyre mélyebben beleégtek a pszichénkbe. A megfelelés láthatatlanul átvette felettünk a hatalmat, pedig sokszor a kudarc, lehetőség arra, hogy fejlődjünk, nem kell megvédenünk magunkat tőle. Azok az emberek, akik képesek a hibáikból tanulni hatalmas személyes növekedésre tehetnek szert.

A hibák, mint ébresztők

Ha valami nem úgy sült el, ahogyan azt eredetileg tervezted, nem szükséges, hogy máris feladj mindent. Gondolatban menj vissza a helyzet elejére és nézd végig, az egyes lépéseidet. Ha hiba csúszott a számításaidba, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a célod elérhetetlen, csupán újragondolást igényel a megoldandó probléma. Talán valami elkerülte a figyelmedet, de azóta máris gazdagabb lettél egy tapasztalattal. Ha hibázol, akkor megtanulod, hogy figyelmesebben, éberebben és más nézőpontból nézd az életedet.

A hibáid nem rólad szólnak

A hibáid nem téged határoznak meg. A lépéseink egy adott pillanatunk, érzelmi állapotunk, szellemi síkunk döntéseiből születnek. Ne tedd a személyiséged részévé, ne azonosítsd vele magad. Senki sem tökéletes, egyre jobb csak úgy lesz az ember, ha hibázik és van miből tanulnia. A gyermek is feláll és újra próbálja a járást, miután elesett és egy percig sem gondolja, hogy neki ez nem fog menni, nem tud majd járni. Az önvád és a bűntudat hosszabb ideig tartó magatartása megakadályozza életed pozitív és eredményes tapasztalatait.

• fejlődés hiba maximalizmus önismeret önvád

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!