Ha igazán egymást akarnánk

Időről időre azért megtanuljuk a leckét, hiszen a sok csalódás előbb vagy utóbb, de utolér és tükröt tart elénk. Ezzel is megmutatva, hogy csúnyán átvertük magunkat. Megmutatja, hogy előbb belül kell rendet tenni, felépíteni egy sziklaszilárd alapot, amire már bátran lehet építkezni. Ahova már büszkén fogadhatjuk a felénk tartó társunkat.

Igen, ő már egy valódi társ lesz. Felnövünk a feladathoz és megértjük a különbséget a „szükségem van” és a „várom már” között. Várni valakit a szívünkbe türelmet jelent. Tiszteletet és elfogadást az élettel szemben. Megdolgoztunk érte, hogy megkapjuk azt az embert, akivel társtudatban és őszinte érzelmekben gondolkozunk. Akivel két egészként teremtünk meg egy közös életet, egy közös világot, ahol nincsenek kétségek, sem pedig félelmek, amik felemésztenének. Tudatában kell lennünk annak, hogy mi mennyit érünk önmagunk számára. Hogy a másik is szerethessen és tisztelhessen minket.

Hiszen, hogyan is várhatnánk el valakitől, hogy társként, egyenlő félként becsüljön, szeressen és tiszteljen minket, ha mi képtelenek vagyunk ugyanezt tenni önmagunkkal szemben?

Hinni abban, hogy minden a megfelelő időben történik nem kevesebb, mint elfogadni azt, hogy időt kaptunk még a tanulásra és a fejlődésre. Egy férfi és egy nő közötti kapcsolat csak akkor lehet őszintén tartalommal teli, ha biztosak vagyunk magunkban. Így lesz biztos bennünk a másik is igazán.

További írások itt!

Instagram ITT

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.