"Én a megbélyegzett" címmel könyvet írt a saját történetéről és a Borderline szindrómáról. Nem szakorvos, de vállalja azt, hogy minden, amit leírt az maga a valóság. Carmennel beszélgettünk a könyvről, az életről és minden velejárójáról.

A könyvet szakorvosok is elismerték, mit gondolsz erről?

- Dr. Keresztes Zoltán, aki bemutatta a könyvet, kizárlóg Borderline-ra szakosodott.  A doktor urat egy éve kerestem meg, egy pszichológus barátnőm javasolta, hogy keressem meg a könyv kapcsán. Szerettem volna, ha mond egy őszinte véleményt a könyvemre, különösen azért mert ő a szaktekintélye ennek a betegségnek. Másrészről szeretnék csinálni a későbbiekben egy Borderline betegekkel foglalkozó csoportot, és ehhez is szerettem volna a közreműködését.

Azt érzem kicsit ebben az egészben, hogy számodra a könyv megírása egy lélektani határ volt.

- Az volt, abszolút. Számomra ez volt az utolsó lehetőség az életre, szó szerint. Két hét telt el a könyvbemutató óta és fantasztikus, hogy mennyien mellém álltak. Én mindent erre a könyvre tettem fel. Hitelt is felvettem, hogy megszülethessen az iromány.

Mikor derült fény a betegségedre?

- Tavaly. Gyűlt-gyűlt bennem a sok dolog, és egyszer csak szembetaláltam magam a diagnózisommal. Sok irányból éreztem, hogy szorít a cipő. Konkrét példa, hogy egyszer nem értem el a páromat telefonon munka közben, és 140-szer hívtam fel mobilon, mert teljesen szétterjedt bennem egy olyan fajta félelem érzet, hogy ő megcsal éppen. Én egy mérhetetlen jómódban éltem 4-5 évvel ezelőttig, aztán sajnos egy családi rossz lépés miatt, teljesen a csőd szélére kerültünk. Ekkor kezdem el terápia szinten bejárni a pszichiátriára, mint járóbeteg. Tavaly pedig már befekvősként voltam bent, ekkora derült ki a betegség.

Voltak a hétköznapokban atrocitások a betegséged kapcsán? Mesélsz egy kicsit erről?

- Voltak úgymond atrocitások munkahelyeken, azonban tettlegességig sosem fajult el a dolog, ugyanis baromi nagy az igazságérzetem. Nem szoktam hazudni, különösen nem pénzért. Ezen kívül a sok embert nehezen viselem magam körül, és egy szorongásos állapot áll be nálam ilyenkor. A közösségi munka kicsit nehezen megy. Ráadásul mindent érzelmi indíttatásból csinálok. Mondhatjuk ennek a betegségnek kapcsán, hogy érzelmi nyomorék vagyok.

Mik jellemzik a Borderline szindrómát?

- A szélsőségesség mindenképpen. Öngyilkos gondolatok, kísérletek. Egyéb mániák, mint például vásárlási mánia, szex, drog, alkoholfüggőség. Én egyszer megpróbáltam felakasztani magam, és egy alkalommal halálra inni magam. Szerencsém volt, megúsztam!

Miért írtad a könyvet? A könyvben szereplő szerelemnek köze van ehhez? Bizonyítani akartál?

- Akartam bizonyítani, de már nem neki, ellenben valóban bizonyítási kényszerből kezdtem el a könyv írását. A doktor úrnak tehát ily módon van köze. Illetve valójában még mindig fáj az a szerelem, hiszen ő volt ez az ember, akiben maradéktalanul megbíztam…

Mesélsz a doktor úrról?

- Én benne nem csak a férfit láttam. Egyébként ő állapította meg a Borderline szindrómát is nálam. Nagyon intelligens férfi, egyéni stílussal, nem csodálom, hogy mindenki oda van érte… nem én voltam az egyetlen.

A betegség diagnosztizálása előtt volt valamilyen függőséged?

- Az alkohol és a cigi. Az alkohol időszakos, ha komoly munkám van, nincs ivászat. Alkalmakkor elengedem magam, és hát ugyebár a napi két doboz cigi. Le fogok szokni! Megígértem magamnak!

Mi a végső cél?

- Külföld, a könyv lefordíttatása, valamint a Borderline terápiás csoport létrehozása, ahol segíthetünk egymáson a hasonló Borderline problémával küzdőkkel. Természetesen Dr. Keresztes Zoltán doktor úr segítségével.

A környezetedben mit tapasztaltál, mennyire voltak melletted?

- Semennyire. Illetve kettő olyan barátnőmet emelném ki, akik végig mellettem álltak. Ők sosem tartoztak a felső tízezerhez, mégis kitartottak mellettem, jóban-rosszban. Azok a „barátok”, akik a felső körökből voltak, szinte kivétel nélkül tudomást sem vettek onnantól rólam, hogy elszegényedtünk. Most így, hogy kijött a könyv, megszaporodtak persze a telefonhívások… (mosolyog).

Kinek szól ez a könyv?

- Azokhoz az emberekhez szól ez a könyv, akik úgy érzik, hogy nem tudnak kihez fordulni. Akik szenvednek közvetlen vagy közvetve ettől a betegségtől. És minden olyan emberhez, aki meg akarja érteni, hogy mi zajlik le egy Borderline szindrómás egyén lelkében.

Hogy látod, hogy itthon mennyire működik megfelelően a pszichés betegek kezelése?

Semennyire. Nincs az embereknek sem pénzük, sem pedig kultúrája nincs a dolognak. Míg külföldön teljesen normálisnak mondható az, ha valaki terápiára jár, itthon ferde szemmel néznek rá és anyagilag sem megengedhető egy átlagember számára. Éppen ezért a könyvem bevételét is a csoport létrehozására szeretném fordítani. Remélem lesznek még mások is, akik mellénk állnak ebben az ügyben.

Carmen egyébként elárulta nekünk, hogy tervezi könyvének folytatását, mely sokkal inkább az akaraterőt helyezi majd előtérbe. Várjuk!

• borderline én a megbélyegzett kneszl beáta carmen könyv

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!