Igyunk az évekre, amikor hajnali háromkor hívtál, olyan zokogva, hogy csak a csönded értettem igazán, igyunk arra, hogy sosem leszünk olyanok, mint ők.

Várj, ez már megtörtént, már rég olyanok vagyunk. Szóval igyunk arra, hogy mindig ott leszünk egymásnak, bármi van. Hogy te vagy a családom. Ja, már erre sem tudunk koccintani. Mintha elégett volna a kapcsolatunk egy tábori tűzben.

Szépen csendben felégett, a kérdőjeleket úgy kellett kimenteni, amikor már rég pont került a mondat végére. Miért csináltad ezt, miért csináltam ezt, hol rontottuk el?

Rád nézek, a zene egyre agresszívabban zúg a fülemben. Olyan ez, mint lezárni egy nagy szerelmet. Ott áll tőled pár méterre egy ember, akivel évekig egy gondolatcsatornára voltál rákötve, akivel minden ötleted megosztottad, ott áll, és elnéz a másik irányba.

Egy erőtlen helló lettünk, nézd, pont olyanok, amit megígértünk, hogy soha. Nem együtt toljuk majd a járókeretünk, nem te leszel a gyerekeim keresztanyja, nem én az esküvődön a tanú.

 Érdektelenségbe fulladt minden tegnapunk, és te most hajtottad fel.

• barátság érzések gondolatok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!