Engedd el és megkapod

Legalább egy éve keresek egy órát, egy különleges színű szíjjal ellátott órát, mert az enyém menthetetlenül elszakadt. A keresésem annyiból állt, hogy akartam és hogy éber voltam, ha esetleg olyan helyen jártam, ahol óra volt a közelemben, de nem jártam érte a boltokat. Egy nap a barátnőmtől kaptam egy üzenetet, hogy a munkahelyemen bent hagyott nekem egy kis meglepetést. Soha nem beszéltem neki az óráról, amit szerettem volna, és mikor bementem a munkahelyemre, az az óra, azzal a különleges szíjjal ott várt rám. Ezek persze apróságok, sikerült már ez célokkal, lehetőségekkel, amire vágytam, de nekem ezek kis csodák, amik erőt adtak a nagyobb dolgokhoz. Csak azért osztottam meg, mert ehhez hasonló dolgok, biztos mindenkivel történtek már és ezeken keresztül szerettem volna éreztetni a hogyan-t, de ezzel a recepttel működik minden más vágyunknál is a teremtés.

Ha valami nem sikerül, ha valami nem jön össze, csak is azért van, mert nem hittünk benne eléggé. Titkon féltünk, és ezért próbálunk olyankor túlságosan tenni érte, kierőszakolni, mert nincs bennünk alapvető bizonyosság, hogy megérdemeljük azt a valamit. A teremtéshez elengedhetetlen, hogy a tőlünk telhető cselekvést megtegyük a célunk irányába, nem lesz gondolat olvasó barátnőnk, aki csak úgy házhoz hozza a hőn áhított órát! Elindultam érte, kinyilvánítottam az univerzumnak, hogy szeretném azt az órát, de nem kerestem görcsösen. A görcs valójában kétségbeesés, ami egyenesen arányos azzal, hogy azért viselkedünk így, mert valójában félünk, hogy nem érjük el amire annyira vágyunk. Nem bízunk magunkban eléggé, hogy jár, és hogy megtettük, amit meg kell, ezért túltoljuk a cselekvést. Bebiztosítjuk magunkat, hogy mi van, ha nem elég, amit megtettünk? Annyira beszédesek ezek a szavak, az ilyen cselekvések mögött nulla magabiztosság rejtőzik, hitetlenség. Ezzel már nem azt az energiát lökjük ki a világba, hogy én is elindultam érted, hanem azt, hogy nem hiszem el, hogy te is úton vagy felém! És ha a tudatalatti energia ez, akkor tényleg távol is marad tőlünk a cél, hiszen ebben hiszünk, ez lesz a valóság is. A tudatalatti energia mindig hatványozottan erősebben hat, ezért is fontos, hogy rend legyen a lelkünkben.

A múlt tapasztalatai berögződésekké váltak bennünk, pedig a tapasztalatokat azért szerezzük, hogy fejlődjünk, de az élet millió színben pompázik, nem szükséges osztályt ismételnünk, ha elhisszük, hogy lehet másképp is, mint a múltkor. Ha a teremtés varázslata működik kicsiben, hinnünk kell abban, hogy ezt ugyanúgy képesek vagyunk nagyobb álmoknál is véghezvinni. Olyan dolgoknál is, ahol az érzéseink is szerepet játszanak. Minden vágyad a valóságod része lehet, ha tudod, hiszed, hogy megérdemled és képes vagy rá, hogy elérd. Csak engedd el a görcsöt, azt, hogy de mikor és hogyan, helyette élvezd azt az utat is, ami elvezet hozzá.

Továbbiak itt és itt!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!