Néha nem is gondolunk bele, hogy a belső dialógusaink mekkora jelentőséggel bírnak. Hogy egy-egy gondolat lépcső is lehet a céljainkhoz, vagy pont, hogy visszaránthat minket és béklyót köthet a lábunkra. Sokszor észre sem vesszük, hogy az egyetlen ember, aki közénk és a siker közé furakszik nem más, mint mi magunk.

A gondolatnak teremtő ereje van. Ez tény. Valószínűleg mindenkivel megesett már, hogy egy „á, úgysem fog sikerülni” kezdetű mondattal el is ütötte a dolgot, hiszen könnyebb megmagyarázni magunknak, hogy milyen akadályok torlódnak előttünk, mint megpróbálni átverekedni magunk rajtuk. A gondolataidért azonban ugyanúgy felelős vagy, mint a kimondott szavakért, ezért nem árt, ha odafigyelsz arra, hogy néha igenis kontrolláld őket.

Légy tisztában a gondolataiddal

Sokszor annyira egyértelműnek vesszük a belső narratívánk, hogy eszünkben sem jut megkérdőjelezni azt, főleg, amikor megtámadja az önmagunkba vetett hitünket. Ezt azonban rosszul tesszük. Semmit nem szabad kész tényként kezelnünk, ezáltal ugyanis nem fejlődünk. Amikor negatív gondolatok homályosítanák el a tudatunk, meg kell állnunk egy pillanatra és fel kell tennünk a következő kérdést: ez biztos így van? Elképzeléseink sokszor fájó tapasztalatainkból gyűjtenek erőt, de nem szabad, hogy ezek befolyásolják a jelenünk, ezért figyelemmel kell adóznunk, amikor a jól ismert kritikus hang felcsendül a fejünkben. Ez ugyanis nem túl produktív.

Állj le a morfondírozással

Ne pörgesd újra és újra végtelenített filmszalagon, hogy mit rontottál el, vagy mit csinálhattál volna máshogy. Ha túlságosan is beleragadtál az önkínzó gondolatok pókhálójába, inkább sétálj egyet, mozogj ez kicsit, hogy kitisztítsd a fejed. Vonulj félre a jelenlegi helytől, ami spekulálásra ösztönöz, és inkább értékeld a csodát, amit a természet nyújt. Ha egy kicsit kiszakadsz a mókuskerékből, a fejedben pörgő mondatok is más irányt vehetnek, és felfrissülten térhetsz vissza.

„Mit mondanék egy barátomnak?”

Amikor mérges hegyi beszédet intézel magadhoz a fejedben, amiért elrontottál valamit, gondold végig, hogy mit mondanál egy barátodnak hasonló helyzetben. Valószínűleg az „olyan hülye vagy, semmit nem tudsz rendesen megcsinálni” helyett inkább egy „na és aztán, mindnyájan hibázunk” kezdetű mondat hagyná el a szádat. Gondold végig: mondanál bármi olyat egy barátnak, amivel saját magad terheled? Ha nem, akkor itt az ideje változtatni, és úgy gondolni magadra, mint saját magad legjobb barátjára. Ugye máris finomabba fogalmazol?

Írd ki magadból

Akárhányszor arra gondolsz, hogy milyen reménytelen, hogy elérd a célod, próbáld megmagyarázni, hogy miért is gondolod így. Sokat segít, ha leírod egy papírra, hiszen így szemmel látható bizonyítéka is lesz annak, hogy milyen inkorrektek tudnak lenni a belső párbeszédeid. Próbáld meg racionálisan, kívülről szemlélni a problémát és írj pro és kontra listát.

Gondolj bele, milyen rossz lenne, ha valóban igazad lenne

Sokszor mondják, hogy nem mondj olyan dolgot magadról, amit nem akarod, hogy valóra váljon. Ne mondd, hogy szörnyű ember vagy, akit nem szeret senki, vagy, hogyha elrontasz még valamit a munkában, akkor kirúgnak, elveszted az összes barátod és a családod támogatását. Ne feltételezz abszurd dolgokat. Inkább tápláld az elméd ilyen gondolatokkal: a lehető legjobbat hozom ki magamból, és ha el is rontom, akkor is van még tovább, hiszen elég erős vagyok, hogy felálljak. Máris logikusabbnak hangzik, nem?

Hozd egyensúlyba az elfogadást és a fejlődésre való igyekezetet

Mindenképp a segítségedre lesz, ha egyezséget kötsz a belső kritikussal és elfogadod azt, ami már megtörtént, azonban dolgozni fogsz a fejlődésen a továbbiakban. A változás nem két nap alatt megy végbe, ami történt, megtörtént, tehát fogadd el az adott helyzet és törekedj arra, hogy legközelebb a legjobb formádat nyújtsd!

• augusztusra ajánljuk életstílus gondolatok önkritika pszichológia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!