Csak akkor sérülök, ha elhiszem azt, amit magamról gondolok...

És igazodni is ehhez fog. Úgy bánik veled, ahogy magadra gondolsz. Ott fojtod el önvalód. A bátorságot, hogy magadért kiállva nemet mondj. Felvállald magad, legyen ez az érzés bármilyen nehéz, először bármilyen rossz. Mert így gyógyulsz! Felismerés, megértés, elfogadás, megbocsátás, elengedés. Felismerés, hogy minden, ami bár egykor veled, ellened történt, azt ma magaddal teszed. Áldozatnak érzed magad? Ne megmentőt keress, hanem feloldozást! Engedélyt önmagadtól, hogy felismerhesd az érzést, mert fáj. Ezért dugtad el. Csak úgy gyógyul, ha napvilágra kerül. Nem baj, ha félsz és elsőre nem megy! Gondolj rá, mintha olyanra kérnének fel, amire bár vágysz, de még sosem csináltad. Vállald el! Majd útközben megtanulod. Csináld! Bátran, úgy, ahogy neked jó!

Mit hiszel magadról? Nézd meg, érezd át, keresd meg magadban a fájdalmat, mi az, ami bemozdítja nálad az érzést? Ha azt olvasod, hogy társad tükör, ezért van! Mert létével pont azt piszkálja, arra rezonál, azt tükrözi vissza, ami benned van! Mint égő, lüktető seb, korábbi sérülésed emléke, társad viselkedésére azonnal belobban. És fáj. Ezért védekezel. Mert te olyan vagy! Hangzik el sokszor. És te tudod, hogy nem. Ha végre megengednéd magadnak, hogy netán gyenge, hogy nemtörődöm légy, hogy lazíts, hogy pihenj, hogy felhagyva a maximalizmusoddal a lakás mindig patent legyen, mondd, ki lennél te? Tudod egyáltalán? Megengednéd-e magadnak, hogy tudd? Nem. Még persze, hogy nem…

És amit magadnak nem engedsz meg, azt bizony másnak sem. Még a gondolatát se, hogy szóvá tegye. Mert fáj. Ezért fojtod el, ami rengeteg energiádat felemészt. Ő meg jön és piszkálja, hogy old meg, de hát semmit se tud rólad! Milyen jogon kritizál, kér számon? Ott volt? Nem! És ami még rosszabb, hogy te sem. Mert nem emlékszel. Nem akarsz emlékezni! Szóval a lazaság, a jókedv, és ha jobban tetszik a "nemtörődömség" vagy mindaz, amit a másiknak nem engedsz meg, valójában magadnak nem engeded!

Tedd fel magadnak nyugodtan a kérdést.

Ki nem engedte ezt meg nekem? Ki tette ezt valójában velem? Ki nem engedte, hogy megállj, pihenj, hogy erődnek megfelelően teljesíts, hogy lelked mélyéről önfeledten kacagj csend helyett, mert örömöd még megzavarná megszokott keserűségét? Ki tette ezt valójában veled?

És emlékeztesd magadat a helyzetre. Arra a pillanatra, ahol egyszer, s mindenkorra megtagadtad önmagad. Ott kell a saját kezedet kézen fogni! Ott, ahol megtiltották, megtagadták, hogy úgy érezz, úgy fejezd ki magad, ahogy Te valójában érzel. Hogy olyan legyél, aki Te vagy! Boldog, felszabadult, spontán, őszinte, mert akkor léted mindent beragyogna. És féltek. Féltek, hogy csillogó lényed mássága elfojtott világuk álszent nyugalmába bezavar. Ezért rosszallóan rád szóltak: ne tedd! Te pedig hittél nekik. Elhitted, hogy így kell...

• lélekhangok önszeretet

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Tőrincsi Tímea

Tőrincsi Tímea vagyok, párkapcsolati mediátor. Azoknak a nőknek és férfiaknak segítek, akik úgy érzik a szürke hétköznapok és a problémák forgatagában kisiklott a kapcsolatuk és annyira eltávolodtak egymástól, hogy nem találják a visszavezető utat. Sokszor fordulnak hozzám olyan párok, akik felismerték a kommunikáció fontosságát illetve hiányát a párkapcsolatukban és szeretnék helyrehozni, megmenteni a kapcsolatukat. Célom, hogy semleges, pártatlan segítőként támogassam őket és közösen olyan megoldást találjunk a problémájukra, ami mindkét fél számára elfogadható. Az évek során szerzett tapasztalataim szerint a minőségi emberi kapcsolatok kulcsa minden élethelyzetben, legyen az munka, vagy magánélet, a megfelelően megválasztott, őszinte és nyílt kommunikáció. Kimondhatjuk az igazunkat, csak tudnunk kell, hogyan. Szavakkal felemeljük, vagy a mélybe taszítjuk egymást. A kimondott szó olyan, mint a nyílvessző, amit ha kilőttél, már nem tudod irányítani. Ez konfliktusokhoz vezethet, akár a párkapcsolatodban is. Gondoltál már rá, hogy csinálhatnád jobban is?