Közvéleménykutatást tartottam a randi applikációkról, és magáról az online térről, hogy mégis az emberek többsége hogyan is látja az egészet. Két kérdésnek a válaszai voltak számomra a legmegdöbbentőek. Az elsőnél azt kérdeztem meg, hogy vajon melyik nem hajlamosabb jobban arra, hogy a különféle randi applikáción megjátssza magát, és az utolsó pillanatig szoros volt az állás a nők és férfiak között, majd a végén 1 szavazattal győzött a női nem. A második kérdésre a válaszok már-már sokkal egybehangzóbbak voltak: itt azt kérdeztem meg, hogy melyik nem hajlamosabb arra, hogy a feldolgozatlan traumái miatt csak szexre válasszon partnert a komoly párkapcsolat helyett. Itt a férfiak kerültek ki győztesen.

Tehát, ha ezekből a válaszokból indulunk ki, miszerint a nők hajlamosabbak megjátszani magukat az online térben, miközben a férfiak nehezebben kötelezik el magukat a belső, feldolgozhatatlan traumáik miatt, akkor szerintem jogos az a kérdés, hogy egyáltalán létrejöhet-e egy rendes és normális párkapcsolat napjainkban? Hiszen, ha már az online térben megjátsszák magukat az emberek, akkor ez miért lenne másképp az offline hétköznapi életben is?

Az online térben is többnyire azt kapod a másik embertől, ahogyan tudat alatt magaddal bánsz

A megjátszás nem más, mint önbizalomhiány és megfelelési-kényszer. Eljátszol egy szerepet, ami nem te vagy, de szeretnél lenni. Vagy eljátszol egy szerepet, amit szerinted mások várnak el tőled, próbálsz nekik megfelelni, miközben te legszívesebben zsigerből taszítanád el magadtól ezt az éppen kiválasztott álarcot. Ha valaki online meg szeretne felelni a másik embernek, akkor nagy valószínűséggel, hogy tudat alatt, de valójában a hétköznapi életben is szerepet játszik, s az a szerep bármi lehet. Például egy valójában introvertált személyiségnek az is megjátszás, ha a társaság miatt, a megfelelési-kényszer miatt magára erőlteti az extrovertált szerepet, és nem veszi figyelembe, hogy neki igen is sokkal több szüksége van az én-időre, mint a bulizásra és a mindig pörgésre. S a legtöbb ilyen helyzetben nem mindig arról van szó, hogy nem veszi észre, hogy figyelmetlen önmagával szemben, hanem inkább arról, hogy nem akarja észrevenni. A megfelelési-kényszer miatt néha tudatosan nyomjuk el saját magunkat, mert félünk attól, hogy az emberek, a minket körülvevő társaság, család, nem fogadnák el azt, akik valójában vagyunk. Csak azért is magunkra erőltetünk egy szerepet, hogy a többi ember elfogadjon minket. Sok ember ezért regisztrál a partnerkeresőkre: fellélegezz, hogy ott végre olyan lehet, aki valójában szeretne lenni, és ez viszont azt is jelenti, hogy ez nem minden esetben lesz egyenlő a valósággal.

Online vs offline: légy az, aki vagy. Vagy mégsem az vagy?

A csendes, visszafogott, mintafiúból, aki minden lépésében megfelel a családi elvárásnak, így válik az online térben egy bunkó, flegma fiúvá, akinek mindenről van véleménye és el is mondja. Az életben visszafogott lány, aki nagyon is nehezen barátkozik az életben, az online térben felenged és könnyedebben nyílik meg a vadidegennek a monitor másik oldalán. Olyan lány is van, aki a valóságban állandóan csacsog és vadóc lány képében áll, belőle az applikációk a belső lecsendesülést, a mély beszélgetéseket, a tényleges megismerést fogja kiváltani. Aztán persze, amikor ezekkel az emberekkel élőben is találkozol a platform helyett, akkor néha beáll a csalódottság, hogy nem is azt kaptad, amit eddig már megszoktál, de hiszek abban, hogy csak azzal szemben tudnak álarcot felvenni, aki saját maga is használ. Hiszek abban, hogy a nagy csalódás érzés előtt, kérdezd meg a randipartnered, hogy miért lett hirtelen másabb élőben, mint online. Lehet, hogy meg fogsz lepődni. Ha meg csak egyéjszakás kalandra kellesz, az már az első mondatából kiderül, amikor párba álltok, nem igaz? Tiltsd le a rosszat, ismerd meg, ami kíváncsivá tesz.

Társadalmi nyomásként regisztrálni a randiapplikációkra?

Látom és én is érzékelem, hogy ez a rohanó világ már-már elvárja a párkapcsolatot, a házasságot, a kertes házat és a három gyermeket az emberektől, és bugyután néz, amikor valaki nem teljesíti ezt. Mintha az lenne az élet nagy és egyetlen kiteljesedése, hogy van-e egy párod, akivel a közös jövőt tervezitek. Mintha az élet egyetlen csúcsdísze a gyermekáldás lenne az ember életében. Ismerős az az érzés, hogy attól félsz, neked sosem lesz komoly kapcsolatod, hogy talán soha nem lehetsz boldog és kiegyensúlyozott családanya? A nők egyik nagy félelme ebből ered, hogy nem érdemlik meg eléggé, hogy megtalálják a másik felüket. Vagy hogy nem vette észre, és lemaradt a társáról. Vagy nagyon sokan azért nem lépnek ki egy kapcsolatból, mert könnyebb megmagyarázni a társ fogalmát, mint szembenézni azzal, hogy lehet, hogy más az út, amin járni kéne. A félelem pedig önbizalomhiányt szül egy idő után, és ha rá is veszi magát a társkeresőkre, akkor is olyan gondolatok szerepelnek a gondolatai között, hogy teljesen felesleges, mert itt csak mindenki dugni akar, és nem valószínű, hogy itt fogja megtalálni élete párját. De regisztrál, mert hiszen mindenki ezt teszi manapság. Viszont az élet olyan embereket fog hozzád fújni, amilyen az éppen aktuális lelkiállapotod.

• ismerkedés online randi applikációk

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!