Az kevésbé fog előítéletes lenni, aki szembe mer nézni saját magával

Rosszul vagyok, összeszorul a gyomrom, szorongani kezdek, ha csak egy ártatlan negatív szó vagy tett is megjelenik a közvetlen környezetemben. Nem tudom rendesen lereagálni, kikapcsol az agyam, a szívem, kizáródik a külvilág, és ezért olyan viselkedés lesz automatikus, hogy egy hirtelen kitörő veszekedés/verekedés közben én leszek az első, aki a két fél közé áll. Védekezési mechanizmus megvédeni másokat, békét teremteni ott, ahol senki más nem gondol a békére. Ez nem szent dolog, sosem voltam szent, nem is árulnék zsákbamacskát, ez a viselkedés azt jelenti, hogy még nem igen dolgoztam fel úgy a dolgokat, hogy normálisan tudjam őket kezelni, ezért akaratlanul is távol tettem őket magamtól. Rettegek a hangos szavaktól, de hogy ne mutassam, én leszek az, aki a legjobban kiabál. Van, akinél az ítélkezés ilyen: hullámvasútban ül a saját önbizalmával, énképével, de amikor egy társaságban mindenki másról beszél, azt veszi észre, hogy egyik percről a másikra ő lesz a leghangosabb szószólója az ítélkezés-, a pletykák dömpingjének. Mindig egyszerűbb csakazértis megcsinálni valamit ahelyett, hogy kiállj a saját érzéseid, a saját traumáid, a saját félelmeid mellett. Inkább belemenekülsz egy szorongó helyzetbe, inkább azt mutatod, nem szorongsz, mintsem azt mondanád, hogy „nem, ezt most nem csinálom, én ettől szorongok, ez nekem nem jó, mit tehetnék, hogy jobb legyen?” Ritkán kérdezzük meg magunktól, hogy mi amúgy hogy is vagyunk.

Így visszatérve a szöveg elejére: számít a magaddal való viszonyod ahhoz, hogy a többiekkel milyen lesz a kapcsolatod. De az ítélkezés nem kapcsolat, nem lehet poénból csinálni, én legalábbis nem hiszek a jó ítélkezésben. Szerintem az ítélkezés féltékenység, irigység, düh, önbizalomhiány, erőfitogtatás, menekülés, szántszándékú és nyílt bántás. Ítéletet mondasz, mert nincs más eszközöd, nem érzel más eszközt magadban ahhoz, hogy közelebb kerülj egy adott embercsoporthoz. Előítéletes vagy, mert valamiért megnyomtad magadban a „pause” gombot, ami a nyíltság, az elfogadás és a feltétlen nélküli szeretet felé vinne.

Az ítélkezés minden körülményben leépít. Csak figyeld meg, hogy aki tele volt előítélettel, negatívitással, és hirtelen magára talál egy kemény út során, az utána már nem fog ítéletet mondani senkiről. Miért? Mert az ítélkezés kilöki magából azt, aki szembe mer nézni saját magával.

Játszunk egy kicsit. Kapsz pár kérdést, próbáld őszintén megválaszolni őket:
1. Mit érzel, amikor valaki a társaságodban elkezd beszélni egy harmadik személyről? És a belső érzésed az egyenlő a külső reakcióddal is?
2. Mennyire látod magad önazonosként, és ez szerinted miben nyilvánul meg a legjobban?
3. Írj rá négy emberre a messengeren azzal a kérdéssel, hogy ők hogyan látnak téged. Mondjanak rólad négy tulajdonságot, ami szerintük a legjobban jellemezz téged. Milyen érzés szembesülni azzal, ahogyan mások látnak téged?
4. Ha először találkozol egy emberrel, akkor mi jut eszedbe előszőr: valami pozitív, vagy 100%-ban negatív tulajdonság?
5. Személy szerint, mikor hibáztál utoljára, és könnyen bocsánatot tudsz kérni?

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!