Amire a szerelem megtanított

Megtanultam, hogy egyszer és mindenkorra sutba vágjam a játszmákat. Kissé unalmas az állandó görcsölés, a kényelmetlenül fájó megfelelési kényszer. A játszmák csak a valódi, őszinte intimitás pótlékai. Megtanultam, hogy időnként szabadjára kell engednem a bennem élő gyermeket, legyek játékos, kreatív, és spontán. De ne engedjem, hogy bárki agresszív dominanciát sugározzon, és úgy álljon fölöttem.

A „totál be vagyok havazva” a gyávák és az érdektelenek kifogása. Ha valakinek számítok, akkor soha nem lehet annyira elfoglalt, hogy ezt ne mutassa ki. Felgyorsult a világ, mégis a napot saját épülésünk és kedvteléseink függvényében osztjuk be, vagyis arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ezért a „nem tudtalak visszahívni, totál be voltam havazva” számomra lényeges üzenetet hordoz, szinte ordít. Ebben a kapcsolatban nem vagyok fontos, és semmi keresni valóm benne. Ha tudni akarom a választ, meg kell kérdeznem. Nem kell álmatlan éjszakákon át, izzadtan, kétségek között, gyilkos gondolatokkal a fejemben vergődnöm. Nem kell hűtlenség-algoritmust felállítani a fejemben, mielőtt bármilyen háttér információról tudnék. Nem kellenek a rémtörténetek sem a kapcsolatunk lassú haláláról. Meg kell kérdeznem, ha bármilyen kétségem van. Miért elérhetetlen érzelmileg? Miért nem válaszol a hívásaimra? Ki volt az a nő az étteremben? És mi a baj velünk mostanában? Fel kell tennem a kérdéseket nyugodtan. Különben soha nem tudom meg a választ.

A szeretet önmagában nem elég, és soha nem építhetek stabil szerelemvárat mások boldogtalanságára. A szerelem talán legkeményebb leckéje ez. Szeretek valakit, de arcul csap a felismerés, hogy a szeretet mégsem győz le mindent, és számos ellenérv emel barikádot a boldogságunk elé. Megtanultam, hogy szeretőnek lenni gyakran csupán egyoldalú karitatív tevékenység, amely során elszürkült, befásult férfiak házaséletét színezem újra. Közben fokozatosan szürkítem, és halványítom a sajátomat, és a folyamat végén hiába keresem az igazi arcom különös ismertetőjegyeit a tükörben. A szeretőség egy érzékeny, lélek-intelligens nőnek nem való, nem való a képzelt szerelemketrecben való ücsörgés, ahol egyre csak várunk, ahol sosem kapunk eleget, akkor sem, ha a test jóllakott, a lélek sajnos halálra éhezik.

• fejlődés kapcsolat lifestyle önbecsülés szerelem változás

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.