Aztán a sokadik alkalom után, amikor ismét kiborult a bili, és én még akkor is nyugodt hangon, nőies stílusban rákérdeztem, te megint azt a taktikát választottad, hogy a szemembe hazudsz. Pedig jól tudtad, hogy az utolsó kártyával játszol. Nincs több lehetőséged. Aztán kiderült megint hazudtál. Jöttél a szokásos dumával, hogy „nincs köztünk semmi, és csak barát, és amúgy is csak azért nem mondtam el, mert úgyis haragudtál volna, ha tudod, hogy találkoztam vele”.

Tomboltam belülről, ordított a lelkem, hogy nem bírja tovább, és közben hallottam, ahogy a szívem darabokra törik. Akkor már feladni készültem. Pontosabban fel akartam adni, miután te ismételten elrohantál, én meg ott álltam, és néztem bambán, hogy ennyi volt? Ennyit értem? Egyszerre éreztem magam, csalódottnak, megalázottnak, átvertnek, hülyének, szomorúnak, de emellett ordítani, üvölteni is tudtam volna, mert forrt bennem a harag, gyűlölet, utálat. Akkor utoljára megbocsátottam, hogy miért azt én magam sem értem, de talán te se gondoltad, akkor, hogy kapsz még egy esélyt. Kaptál, de nem éltél vele. De tudod mit? Nem is baj, mert életem legjobb döntését hoztam meg, amikor elhagytalak. Köszönöm!

• érzések megbocsátás megcsalás szakítás szerelem szerető

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!