Kell, hogy valami érdekelje az embert, mert az élet amúgy sem hagyja lesz*rni magát, de amúgy sincs semmi értelme szimplán létezni bele a nagy semmibe. A közönyös emberek is csak úgy tesznek egyébként, mintha tojnának mindenre. A valóságban éppen az a bajuk, hogy túl sokat foglalkoznak mások róluk alkotott véleményével, éppen ezért bújnak a pöffeszkedés álarca mögé. Azok az emberek, akik már felfedezték, mi a fontos számukra, akik tudják, merre szeretnének menni, azok már csak azt csinálják, amiben hisznek. Ők mondják előszeretettel azt, hogy lesz*rom, de ők sem mindenre.

Akárhova menjünk, vár ránk egy  nagy kupac sz*r. (...) A lényeg nem az, hogy miként pucoljuk meg magunkat a sza*rtól. A lényeg az, hogy megtaláljuk a sz*rt, amivel szívesen elbajlódunk. 

A titok abban rejlik, hogy találjunk valami fontosabbat a nehézségeknél. Valamit, ami akkor is motivál, ha minden összeomlik körülöttünk. Mert azok az emberek, akik megtalálják ezt a dolgot, azok nem fognak idegeskedni minden nyavalyán. Csak azok balhéznak úton-útfélen mindenkivel, akiknek nincs jobb dolguk. Akiknek olyan üres az élete, hogy folyton másokéval kell foglalkozniuk.

Kellemetlen igazság, de mindig is szívni fogunk. A kérdés már csak az, hogyan? Ha ügyesek vagyunk, egyre "jobb" problémáink lesznek. És egyre rutinosabban tudjuk majd eldönteni azt, hogy mik azok a dolgok, amiken hagyjuk magunkat felidegesíteni. Ehhez viszont az kell, hogy elfogadjuk, a szenvedés a szükséges rossz az életünkben. Nem szabad elmenekülni a negatív érzések elől, hiszen az életünk ezen periódusai lesznek azok, amik változásra ösztökélnek, ezek azok a hasznos időszakok, amikből a legtöbbet tanulhatunk. 

Azzal, hogy kíméljük magunkat a fájdalomtól, elszakadunk az élet valóságától. 

A boldogságfétis amiben ma élünk arra kényszerít bennünket, hogy egyfolytában arra koncentráljunk, mi az, ami hiányzik az életünkből. És arra, hogy azért a valamiért, ami hiányzik ne tegyünk erőfeszítéseket. Hiszen mit akar ma mindenki? Sikeresnek lenni - munka nélkül, lefogyni - mozgás nélkül, boldog párkapcsolatot létesíteni - önismeret nélkül, stb. A lényeg, hogy mindent akarunk és a mindent is lehetőleg azonnal. A sikerhez vezető utat, - na azt köszönjük szépen, de nem kérjük. Holott egy kiteljesedett élet záloga éppen az, hogy magunk választjuk meg a szenvedéseinket.

A nagyszerűt gyakran csak az különbözteti meg a keservestől, hogy az előzőt önként választjuk, és felelősséggel tartozunk érte. 

De mit tegyünk akkor, ha le akarunk szállni a motivációs blabla vonatról és a saját életünket szeretnénk élni végre? - Szálljuk le és éljük a saját életünket; röviden, tömören. Egyébként meg, vállaljunk felelősséget magunkért és az életünkért. Fogadjuk el, hogy nem minden fenékig tejfel. Kételkedjünk. Mindig. Magunkban is. Ne feledjük, hogy csak a hülyék holtbiztosak mindenben. Ne féljünk az elutasítástól. Meg úgy en bloc semmitől se. Vagy féljük, de annak ellenére  is lépjünk.

És, aki még nem tette, az mindenképp olvassa el Mark Manson - A lesz*rom kifinomult művészete c. könyvét. 

Vagy ne.

Lelke rajta. 

További írásaimat a honlapomon és Facebook oldalamon olvashatod. 

• életszemlélet félelem gondolkodásmód könyvajánló

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!