Ne szeress olyannak, amilyen vagyok. Láss bennem többet!

Aki szeret, az látja a hibáimat, de nem hagyja azokat egészen rám, nem keres holtomiglan mentséget a gyengeségeimre és botlásaimra. Aki szeret, az nem a cinkosom, a bűntársam a gyengeségben, a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a bénult tétlenségben, hanem sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, mint ahogyan én szemlélem magam bátortalanul a tükrömben.

olvass tovább

Amire a nő harmincon túl valójában vágyik

Harminc felett a nő talán kissé visszalép. Talán túl sokat remélt, és keveset kapott, túl sokat álmodott, de a mesék nem végződtek heppienddel. Harminc felett a nő visszavesz a lendületből, és megpróbál tudatosabbá válni, közben észre sem veszi, hogy bezárja a szívét, félve egy újabb szívtöréstől, nem enged lelkének láthatatlan demarkációs vonalán túl senkit.

olvass tovább

Nem elég szeretni valakit, bátran kell szeretni

Ma nehéz szeretni, bár erősen akarjuk, talán túlságosan is kétségbeesetten. Mégis hideg fejjel, tudatosan, és túl óvatosan, közelítünk a tiszta érzések felé. A modern világ fölénk kerekedik, elborít ingerekkel, és a technika olyan közel hoz, hogy alig kapunk levegőt, érzelmileg, lélekben mégis fájdalmasan elidegenedünk, távol vagyunk.

olvass tovább

A legszebb ruhadarab, amit egy nő hordhat, annak a férfinak az ölelése, akit szeret - Yves Saint-Laurent gondolatai stílusról és női ragyogásról

Yves Saint-Laurent, az egyik legismertebb francia divatház atyja, már 21 évesen Dior jobbkeze volt. Amíg Coco Chanel felszabadította a nőket, és kibontotta őket a századelő gúzsba kötő ruhadarabjaiból, addig ő pedig még több erőt adott nekik. A magánéletét körbelengő botrányok ellenére korán a divatrajongók kedvencévé vált, neve egyet jelent a szenvedéllyel, az eleganciával, és a forradalommal, mert rengeteg merész újdonságot vitt a divatba.

olvass tovább

Igazam legyen, vagy boldog akarok lenni?

Egy egészséges párkapcsolatban megtaláljuk a szeretet egyensúlyát, az erőt és a gyengeséget egyszerre élhetjük meg. Lehetünk erősek, de időnként nyugodtan kimutathatjuk bizonytalanságunkat, legmélyebb félelmeinket, tudva, hogy egymástól feltétlen érzelmi támogatásra számíthatunk.

olvass tovább

A kapcsolatok sosem halnak természetes halált

Először a csendek vannak. Amikor egy falióra ketyegése beledübörög, ütemesen beledobol az egyébként is szívfacsaró csendbe. Amikor valakivel, aki igazán fontos elveszítem a hangot, eltévedek a hozzá vezető úton, és szavaim félúton egymás felé mindig végzetesen megállnak, megbotlanak, majd lehullnak élettelenül.

olvass tovább

Így szeress a szavaiddal

Szelíd szavak kellenének. Egyetlen igaz szó felemelne, és szerethetővé tenne, önmagamat is elkezdeném szeretni tőle. Legyen a szavad gyógyító, erősítő, bátorító, szelíd és mégis határozott, hadd induljak el azon az ösvényen, amelyiken eddig nem volt bátorságom elindulni.

olvass tovább

Erre vágyunk mi, nők a párkapcsolatban

Tévesen hiszitek, hogy nekünk csak az érzelmileg elérhetetlen, kihasználó, játszmázó, manipuláló rosszfiú kell. Nem, tényleg nem bírjuk elviselni az érzelmi ridegtartást, szenvedünk, fázunk, elmagányosodunk benne. Életünk éretlen szakaszaiban sajnos nem látjuk, és nem is értjük a tényt, hogy a rosszfiú nem egyenlő a férfival. Elsődleges szembetűnő tulajdonsága a magabiztossága, és ha minket választ, az hatalmas önbizalomlöketet ad.

olvass tovább

6 mondat, ami még a szeretlek szónál is fontosabb

Bújunk, dorombolunk, simogatunk és kényeztetünk, hol vadmacskák vagyunk, hol törleszkedő cicák, és legszívesebben öt percenként a szeretett férfi fülébe búgnánk, hogy jaj de szeretlek. Ő magához von, hosszan átölel, álmában is, öntudatlanul is, ezernyi mozdulat, megnyilvánulás súgja, hogy ő is, hát persze, hogy igen. Nekünk mégis a szó kell, hogy hosszan szemünkbe nézve kimondja a varázsszót végre, a megkésett vallomás pedig rajzolja csak szép szabályosra és satírozza pirosra a szívecskéket sziluettünk körül.

olvass tovább