A hűség lemondás. Lemondás pillanatnyi vonzó érdekeinkről korábbi döntésünk és adott szavunk nevében. Önmagunkba vetett hitünk próbája is, megmutatja, mennyire bízunk döntésünkben, hogy akkor sem térünk le a választott útunkról, ha a távolban már csak pislákolnak az irányfények. A hűség érték. Sokan oly mértékben elveszítették a becsület, a tartás, a tisztesség irányfényét, hogy már fel sem tűnik, ha másoknak megmaradt.

Csak akkor tud beférkőzni egy harmadik két ember kapcsolatába, ha azon rés, hasadék támad. A rés mindig valamilyen hiányállapot: szőnyeg alá söpört problémák, éretlen konfliktuskezelés, elfojtott sérelmek. Mindig kényelmesebb máshol, más karjaiban keresni a vágyott figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit, mint a társad tükrébe belenézni, leülni, beszélni és beszéltetni. A megcsaló képlékeny jellem, tele bizalmatlansággal, önértékelési problémával, konfliktuskerüléssel, és félelemmel, hogy ő maga, és amit nyújtani tud, nem elég. Ha nem így lenne, akkor nem a vészkijáratot választaná, hanem nyíltan felvállalva negatív érzéseit, elégedettlenségét, meg nem értettségét, vágyait. Beszélne és beszéltetné a társát. Mégis, a feszültségekkel, krízisekkel, a fent és lent dinamikájával együtt csak a monogám kapcsolatok hozzák el a vágyott érzelmi biztonságot. A hűség felelősségérzet: nem csak eldobunk egy kapcsolatot, hanem inkább az összes lehetőséggel élünk, ami megmentheti azt.

A vágy féktelen, spontán és kiszámíthatatlan, nem ismeri a rutint, a komfortzónát, az ismétléseket, a monotóniát. A vágy legnagyobb ellensége éppen az, amire egy tartós kapcsolatban megnyugvást hoz: a stabilitás. A tartós párkapcsolat megbízhatóságot és közelséget jelent, de a vágy nem bírja a kontrollt, kedveli az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot igényel. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat komfortzónájában, annál inkább ügyelünk az önállóságra, a bevált mozdulatokra, vagyis vigyázunk, hogy benne maradjunk a komfortzónában.

A hűség döntése az én csendes, belső ünnepségem, amelyben nem is a társamnak, hanem önmagamnak fogadom meg, hogy vele megelégszem. A döntés meghozatalához egyszemélyes jelenlét szükségeltetik, a fogadalmat egyedül teszem, így önmagamnak tett ígéretemhez, a döntésemhez, maradok hűséges, ha hozzá hű leszek. A kimondott szavak csupán a szertartást varázsolják széppé, döntés nélkül a hűségeskü ott marad értelmetlenül, erejét veszítve, beteljesítés nélkül.

• hűség hűtlenség monogámia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!