Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.




Játszmáink hálójában

Életünk érzelmi tere úgy elevenedhet meg szemünk előtt, mintha egy tizennyolcadik századi modoros bálban lennénk a táncparkett szélén, arcunkon maszkkal, egymással szemben feszesen megállva, ahogy az illem diktálja.

olvass tovább

A hazugságról

A kommunikáció igazi klasszikusa. Hogyan tudjuk úgy keverni a lapjainkat, hogy ne adjuk ki magukat? Egy bizonyos pontnál elkezdünk hazudni magunkról. Természetesen vannak kategóriái, amit jobban elfogadnak az emberek, mint mondjuk a kegyes hazugságokat, ahol a másik lelkivilágát megkímélve kicsit ferdítünk az igazságon. Jaj a nagyi, szegény idegei, meg ne tudja ezt és ezt… óh, hát amiről nem tud az nem fáj neki… de valóban, ez ilyenkor nem számít?

olvass tovább

Büszke vagyok, balul ítélnek

Feltételezhetőnek tartom, hogyha egy emberen, mondjuk, Noé véleményén múlna, hogy felkerüljek-e a bárkára, jót fürödtem volna az özönvízben. Az, hogy az embereknek történetesen van a fejükben valami, amit igyekszenek folyamatosan a köz érdekében is hasznosítani, nem tűnik a gyakorlatban széles körben elfogadottnak.

olvass tovább

A gyász sikító csendje

Felfoghatatlan számunkra, hogy ami az egyik pillanatban állandó, kézzel fogható, lélegző és létező dolog, a következő pillanatban a semmivé foszlik. Elakad a levegő, elhagyja az ajkat az utolsó sóhaj, megáll a pumpa és nincs többé.

olvass tovább

A változásról

Sokan képtelenek vagyunk letenni egy-egy fejezetet életünk könyvében. Folyamatosan vissza-visszalapozgatunk, és ugyanazon rituálék szerint kívánjuk élni az életünket. Amint a változás szele megérinti a terünket, azonnal hanyatt-homok fedezékbe vágjuk magunkat. Mi ezek vagyunk.

olvass tovább

Látszatvilág, amelyben élünk

Mi emberek telhetetlenek vagyunk. Folyamatos nyomás alatt tartják ingereinket és a mai világ marketingje nagy bizniszt fektet a hiányérzetünkre. Egy csodálatos cukormázzal borított látszatvilágban élünk, ahol csak az számít, amit a szem ingerei fel tudnak fogni. Tévéműsorokból ömlenek ránk az erőszakos cselekedetek és a tömény szex.

olvass tovább