Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.





Nem kell, megütnöd, hogy verj – a verbális agresszióról

A gondolatoknak hatalma van. A kimondott szónak már teremtő ereje, két ember viszonylatában. Napjainkban a fizikai agresszió egészségesebb elmében és szervezetben nem elfogadott. Az, hogy tettel ártok a másiknak, ezzel megakadályozva, hogy ő jól érezze magát, elfogadhatatlan társadalmunkban. De mit mondanak a szavakról?

olvass tovább

Önmagaddal szemben

Az emberi létben az a legérdekesebb, hogyha egész ügyesen kevergetjük a szálakat magunk körül, akkor nincs szükségünk önismeretre. Figyelmünket lekötik a körülöttünk zajló ügyek, és pontosan elég számunkra, hogyha minimális szinten érinti meg a lelkünket. Felelősséget nem kell vállalnunk tetteinkért, mert mindig a környezet határozza meg saját nyomorunkat, olyan nem létezik, hogy a pokolra mi taszítottuk magunkat.

olvass tovább

Naivitásom, nem a gyengeségem jele

Mai fekete-fehér világunkban az olyan tulajdonságok, mint az optimizmus és a naivitás nem hízelgő jelzők ránk nézve. Ha optimisták vagyunk, akkor építünk egy álomvilágot magunk köré, és hisszük, hogy „ez a világ minden világok legjobbika”.

olvass tovább

Érzelmes úriemberek, vagy érzéketlen macsók?

Minden hölgynek megvan a voksa. Megvannak az elképzelések a külsőségekről: hajszín, szemszín, magasság, izomzat, pénztárca, sárm… a lista a végtelenbe nyúlik. Mindannyiunknak megvolt a maga választása évei folyamán, és mindenki beleesik nagy szakításokba, kalandokba, hibákba, csalódásokba. Mégis, mire vágyunk?

olvass tovább

Hajnali gondolatok

Máshogy ér a reggel. Lassan nyitom szemem, lelkemen a nyugalom érzete pihen. Nem szorít a mellkasom már, nem fojtogatja hirtelen feltörő hiány. Csak a csend dobolását hallgatom fülemben. Régen ismerősnek hitt érzések kavarognak fejemben, míg alvó arcodat figyelem.

olvass tovább

Kapcsolati fóbiáink

Egy idő múlva elérkezik az a pillanat, amikor két ember között fellobban a láng, és beindul a kémia. A találkozások, hosszú beszélgetések, andalgások, randevúk és forró éjszakák után egymás karjaiba sodródva kijelentjük egyszer csak, hogy kapcsolatban vagyunk. És akkor előkerülnek kelléktárunkból a jól bevált sémák.

olvass tovább

A nők elleni erőszakról

Az erőszak jelenléte egyidős az emberiséggel. Mindig jelen volt, ahogy a háború és a hozzá tartotó veszteségek is. Együtt járt az új birodalmak hódításaival, az emberek behódoltatásának eszköze volt mindig is. Hiába járunk modern időkben, az emberi aberráció mindig jelen marad. A szégyen ráforrasztja az emberi torokra a szavakat.

olvass tovább

Az önszeretet hatalmat ad

Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, amikor az élet markába szorít bennünket és érezzük, innen nincs kiút. A megoldások lehetőségei sorozatosan elfogynak hitünkkel együtt, és magunkra maradunk a kétségeinkkel kézen fogva. Folyamatosan körbe-körbe járunk a problémáinkon, egyre nagyobbra dagasztva a körülöttünk kialakult káoszt.

olvass tovább

Feloldja a múltat a szerelem?

Nagy ütközéseket és közeledéseket élünk meg éveink során. Találkozunk, kézenfogunk, eszmét és telefonszámot cserélünk, egymás karjaiban kötünk ki. Majd összemelegedünk. Először veszekszünk majd sokadszor. Hazudunk vagy megcsalunk. Érzelmileg kimerülten elengedjük egymás kezét és ülünk egyedül a sötétben.

olvass tovább