2. Szentesi Éva írásai
Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.




Négy nő: Timi - 3. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

olvass tovább

Négy nő: Réka - 2. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

olvass tovább

Négy nő: Nóra - 1. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

olvass tovább

Korán megtanultam, milyen az emberi zsarnokság

Az ebédhez készülődtünk, nagyanyám már behozta az ecetes salátát a rántott csirke mellé. Mindig ez volt az ebéd vasárnap: rántott hús meg fejes saláta krumplival. Mama nem úgy készítette a krumplit, mint ahogy nálatok csinálták, nem rakott bele se vajat, se tejet, hanem olajjal törte, és én ezért rettenet módon hálás voltam. Azt a ragadós pépet később se bírtam megszokni.

olvass tovább

Lehetett volna minden másképp

Volt egy sötét rozsdacsík nagyanyáméknál, a fürdőkádban. Féltem ott fürdeni gyerekkoromban, rettegtem a folttól. Azt hittem valamiféle gonosz szellem rajzolta oda, nem is ültem soha annak a végére a kádnak. Egy kicsiny kamraablak volt azon a szobán, s a gőz, amit az esti fürdő kilehelt magából, alig bírt kiverekedni rajta. Homályos, szűrt fény ömlött be a nyári estéken, télen, meg koromsötét. Egyszer onnan lestem, jön-e a télapó.

olvass tovább

Ne maradjon emlék!

Szerettem volna élni veled a nyárban, amikor minden könnyű, és együtt szabadságra megyünk egy ismeretlen helyre, ahol még nem járt egyikünk sem. Bemutatnálak olyan barátaimnak is, akik nem is annyira fontosak, csak amolyan nyári haverok, akik a téli időszakban sose kerülnek elő.

olvass tovább

Mit számít az, ki mit gondol?

Eszti fel-alá slajferolt a konyhában. A fatalpú papucsa úgy kopogott a kóbormacska színű kövön, hogy a fejemet verte. Hiába mondtam neki, hagyja abba, csak jött ment, mint egy bolond, és mondta a magáét. Lefőtt közben a kávé a rossz kotyogóson, megcsapott az illata. Még mindig apám régi kávéfőzőjéből bírtam a legjobban meginni, hiába volt otthon az az újfajta gépem, amit mindenki büszkén vesz meg.

olvass tovább

Biztos, nem most

Emlékszel a Borsószem hercegkisasszonyra? Arra a régi mesére, amit gyerekkorunkban olvasott anya. Hat éves lehettem, és kiszedtem a levesből a borsót, majd beraktam a lepedő alá. Másnap szörnyen mérges voltam, mert nem lett kék-zöld folt a derekam, ahogy a mesében a herceglánynak, ugyebár így ment át a teszten, hogy mégis nemesi származású. Haragudtam, mert én a próba szerint nem voltam az.

olvass tovább

Színház, ahova nem jöttél velem

Sűrű, hályogos, lomha masszaként csordogálnak az emberek mindenfelé. Álldogálnak, mendegélnek, bután néznek, vásárolnak hitelből, aztán szidják a kormányt, tudod, kevés a pénz. Autóba ülnek, karamboloznak, vesznek a Mekiben egy sajtburgert, vesznek plazmatévét is, aztán karácsony után visszaviszik a csúnyapulcsit. Újév küszöbén gyűlölködnek megint az igazságtalan rendszer miatt. Én meg elkéstem a színházból.

olvass tovább

Brutális karambol a Szív-pályán

Várom, hogy történjen valami. De azt nekünk kell megcsinálni, nem? Mármint a történéseket. Fekszem az ágyon, alig bírok felkelni, a fejem hasogat, a lábam meg tiszta ólom. A biocsöves szolárium melegére gondolok. Ott, ha lehunyom a szemem, akkor is világos van. Milyen jó lenne, ha átjárna most a fény.

olvass tovább