Két ember között le nem mérhető távolság

Csak a Puskinban volt hely az új hollywood-i szuperprodukcióra, amit feltétlenül meg akartál nézni a premier napján. Nem szerettem a sci-fit, de beültem veled, mert akkor még azt hittem, szeretnéd, hogy feleségül menjek hozzád.

Nem értettem, hogy tudott Hollywood ilyen rémesen maszlag filmeket lenyomni a torkodon. Viszkettem a mozi alatt a sok érthetetlen egyezőtlenségtől, és morogtam a rendezőre, aki azt se tudta, hogy a világon vagyok. És te András? Te tudod, én ki vagyok? Ebben a nyamvadt moziban mersz velem találkozni, nehogy a feleségednek zokon essen a válás alatt, nehogy kiderüljön, van már új nőd. Talán a kapcsolatunk is rá megy erre a hajcihőre, és már az se segít, hogy három év után beadod a keresetet, annyi sírás, rimánkodás és tányértörés után. Rettegsz attól, hogy Kati elviszi a vagyonod. Voltál olyan hülye, és nem írtál házassági szerződést. Azon filózol, mennyit fog rólad legombolni a gátlástalan ügyvéd, akit a feleséged fogadott. Rosszul estek azok a percek, amikor a vagyonról beszéltél. Oda lesz a villa, meg el kell adnod a Jaguar-t. Apám jutott eszembe, a nyugdíjazott tanárember. Kinn szedi a kertben az almát, aztán leveri a diót, és én nem tudom, van-e valaki, aki neki segítsen. Rossz a dereka, nem tud hajolni.

Apám jó ember, te meg érzéketlen vagy. A film alatt végig a mobilodat nyomogattad, üzent a Kati, megint valamit kitalált. Havi hatszázat követel a két gyerek után. Legszívesebben megmondanám neked, amit gondolok: vastag bőr van a feleséged pofáján, és semmi mást nem szeretett benned a végén, csak a pénzedet, amivel nem mentél soha semmire nálam. Emlékszem, Bécsben voltunk, és akartál venni egy pocsék műanyag táskát, én meg mondtam, hogy kend a hajadra. Akkor is apám jutott eszembe, akinek negyedannyi jutott egy hónapra, mint annak a rémesen ronda táskának az ára. Bele nem tudnék pakolni semmit, le is esne a kezem, ha én abba egy gyűrött zsebkendőt is belehajítnék.

A mozi után a Kéhlibe mentünk. Kielemeztük a filmet, dicsérted Nolant, mondtad, hogy már a korábbi filmjeit is mennyire imádtad. Én meg gondolkodtam az űrbéli jeleneteken, hogy milyen rémesen nagy volt a szereplők közt a távolság: terek és dimenziók, fényévek és kimondatlan szavak húzódtak a szerencsétlen sorsú emberek között. Akkor rájöttem, hogy mi is ugyanannyira távol vagyunk egymástól. Annak az embernek a lánya vagyok, aki a kertben a diót leveri, aki lehajol az almáért, és gyerekeket nevel tisztességre. András, a te apád benne volt az olaj botrányban a kilencvenes években. Nem lehetsz büszke rá, neked is az én apám kertjébe kéne vágynod, de senkinek nem lehet megmondani, hogy hova akarjon menni, mert két ember között le nem mérhető a távolság.

Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.