Boldogságkutatás- válasz a kérdéseinkre

Életünk egyre inkább hasonlít egy felgyorsított filmre, amit ide-oda tekergetünk. Elemezzük a múltat és kutatjuk a jövőt, de közben elfelejtjük megélni a jelent. Kismillió dolgot csinálunk egyszerre: e -mailekre válaszolunk, párhuzamosan a közösségi oldal böngészésével, miközben a háttérben be van kapcsolva a tv vagy rádió, mintegy háttérzajként. Figyelmünket mindeközben megpróbáljuk összpontosítani arra a munkára, amivel már régóta el vagyunk maradva.

olvass tovább

A fájdalom elkerülése fájdalmasabb, mint maga a fájdalom

"Anya csak egy van - Az anyák mindennél jobban szeretik a gyereküket - Anya és lánya egymás legjobb barátnői" - stb. stb. Így hangzanak azok a jól ismert mondatok, amik nemzedékről-nemzedékre közvetítenek olyan kőbe vésettnek hitt igazságokat, melyek akár egy életre is megnyomoríthatják azoknak a gyerekeknek a lelkét, akik bizony nem tapasztalták meg, vagy nem épp úgy tapasztalták meg azt az anyai szeretetet, ahogy mások hangoztatták nekik.

olvass tovább

Annyit érsz, amennyi lájkod van

Megkerülhetetlenül az életünk részévé vált a digitális világ. Fénykorukat élik a közösségi oldalak, videómegosztók és társaik és mindannyian töltünk velük/rajtunk valamennyi időt, ki többet - ki kevesebbet, de a lakosság nagy része szinte kortól függetlenül online felhasználónak számít. Mégis csak nagyon kevesen mondhatják magukról azt, hogy ők bizony tudatos felhasználók és teljes mértékben kordában tudják tartani a szörföléssel töltött idejüket és a tartalmak rájuk gyakorolt hatását. Az online tér elhiteti velünk, hogy nincsenek keretek és, hogy semminek nincs következménye. Pedig nagyon is van.

olvass tovább

Az érzelmileg éretlen személyek mélységes szenvedést okoznak másoknak

Az érzelmileg éretlen szülők szeretete olyan, mint fényképen csodálni a hegyeket - írja Lindsay C.Gibson: Szülősebek című könyvében. Akiknek hasonló élményekben volt részük a családi fészekben, azok pontosan tudják, miről beszél a könyv szerzője. Tudják, milyen érzés magányosnak lenni, megszégyenülni és folyvást abban reménykedni, hogy ha végre sikerül szüleink kedvére változnunk, akkor végre úgy fognak szeretni bennünket, ahogy arra mindig is vágytunk. Akik szeretnék továbbra is homokba dugni a fejüket, azok messzire kerüljék ezt a kötetet. Akik viszont, szeretnék megtudni, hogyan is gyógyíthatják be az érzelmileg éretlen szüleik (és más emberek) által okozott sebeiket, a könyvben választ találhatnak a kérdéseikre.

olvass tovább

Itt már mindenki tökéletes? Vagy csak jól hazudik?

Abban a hitben éltem egészen tegnapig, hogy a Facebooknál rosszabb már nem jöhet. Egészen jól hozzászoktam , hogy mindenkinek tökéletes élete van, jól néznek ki, edzettek, házasodnak, mosolyognak, boldogok. Mióta nem néztem rá egyetlen ismerősöm adatlapjára sem, azóta hál' isten a hírfolyamomban nem is jelenik meg senki. Köszönet érte, a jótékony algoritmusnak, ami csak azt tolja az arcomba, ami engem érdekelhet - bár hozzáteszem, néha jó volna másféle nézőpontot is látni a sajátomon kívül. Sikeresen kizártam hát magam, ebből a fene nagy tökéletesség cunamiból - gondoltam én.

olvass tovább

Álmodtam egy világot magamnak - Kultúrember öt dologról nem beszél

Kultúrember öt dologról nem beszél, legalábbis a barátain kívül másokkal biztosan nem. Ezek: a származás, a vallás, a politikai hovatartozás, a magánélet és a pénztárca - mondta Náray Tamás a Magyar Narancsnak adott interjújában, majd hozzátette: nálunk sajnos csak ezek a témák vannak napirenden. És ahhoz, hogy megállapíthassuk, mennyire igaz is az állítása, elég csak körülnéznünk kicsit a közösségi oldalakon.

olvass tovább