Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!





Bizalomra születtem

Minden azt sugallta bennem, hogy ne bízzak meg egyetlen férfiemberben sem – holott csak bízni vágytam, amióta ismerem a szívem. Mégis, annyi mindent kellett elszenvednem, hogy alig hiszem el. Pedig nem telt el sok idő, nem ötven évesen mondom ezt, visszanézve az életemre.

olvass tovább

A gyávaságodon nem tudok segíteni

Tessék, fel vagy címkézve – gyáva. Pedig nem szeretem a címkéket. Nem szeretem, mert sosem fedik a valóságot, mert az egész helyett, egy kiragadott részre koncentrálnak csupán. Nincsen ez jól, nem ezt érdemled, de mit tegyen az ember, ha nincsen más eszköze, csak a szavak? Csendben is maradhat – igazad van. Mégis, olyan gyávaság ez, amiről szót kell ejteni!

olvass tovább

Kispadon éreztem magam

Azt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.

olvass tovább

Nem csak hiszem, hanem tudom

Feltettem a kérdésem, és meg is kaptam rá a választ. Mindig így van ez, nincs kivétel. Csak a figyelmed lankad, a türelmed fogy el. Pedig ha tudnád, hány jelet kaptál, hányszor sugallta az összes napsugár, hogy merre van a helyes irány, hát, lehidalnál.

olvass tovább

Ne hazudj igazinak!

Kényes, már majdhogynem szent szó – igazi. Mintha az életben csak egyszer mondhatnánk ki, mintha egyetlen személy érdemelné csupán. De ugye nem így van? Használjuk nap, mint nap, el is csépeljük – valójában nem azt jelenti, aminek hisszük – de ez nem baj. Jól van.

olvass tovább

Nőies nők, férfias férfiak - harmóniátlan emberek

Szívesen mondjuk, hogy rendben vagyunk magunkkal, hogy jól áramlik testünkben a választott nem energiája – a női vagy a férfi energia. De olyan sokszor elfelejtjük, hogy nem elég, ha az egyik jól áramlik bennünk, mert a harmónia e kettő táncában rejlik. Valójában mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk, csupán az energiák feloszlása, aránya változik személyenként – erre mondjuk azt, hogy embere válogatja.

olvass tovább

A nő kívül-belül nő

Az önismeret útján, a saját lelkem felé lépdelve levetkőztem a nemem is, mert, hogy lélek szinten nem vész el az ember a dualitásban, a férfi és női szereposztásban. Furcsa volt magamra úgy tekinteni, mint aki tulajdonképpen nemtelen, hisz egész eddigi életemet női tudat által vezérelve éltem. Születésemtől kezdve meghatározott a testem, befolyásolta a neveltetésem, s kiosztotta nekem az összes szerepem – nő, feleség, anya – végtelen a lista.

olvass tovább

Lesz jobb?

Mi van akkor, ha nem lesz jobb? Hiszen annyi mindenben jó, annyi mindenért hálás lehetek. Szeretem úgy, ahogy van, és elfogadom a hibáit. Lehet, hogy nem tökéletes, de merem állítani, hogy az élet majdnem minden területén találkozni tud velem. Ezért jogosan teszem fel a kérdésem, hogy kellhet-e ennél több nekem?

olvass tovább

Tiszteld a tempódat

Tudsz-e csukott szemmel a világban igazán körülnézni? Látni azt, amit tényleg látnod kell? Ki kell nyitnod a szemeidet, és megtisztítani a tekinteted. Ez pedig teljen annyi időbe, amennyibe kell, amennyi időre csak szükséged van. Mert tudod, mindig azt fogod hinni, hogy már tökéletesen látsz – aztán mindig rá fogsz eszmélni, hogy volt még hova tovább. És mindig, mindig lesz hova tovább.

olvass tovább