Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.





Ne menekülj az érzések elől

Könnyű azt mondani, és gyakran mondjuk is, hogy valaki menekül az érzelmek elől. Gyakran mondjuk, hogy valaki menekül az elköteleződés a felelősség elől. És valójában rengetegen vannak, akik ezt teszik.

olvass tovább

Nőiségemben

A félhomályban, utcák, házakba érkező finom fényében, résnyire húzott szemmel, figyeltem a tükörképemet. A kezemmel végigsimítottam a karom. Az idő hozta félelmeket messzire űzve, érzékeltem, hogy semmit sem változott. Az illata még mindig vanília, íze valamiféle, ismeretlen fűszer, vagy gyümölcs.

olvass tovább

Nem akarom

Nem akarom, hogy a szoknyámra ülj. Csak annyit szeretnék, hogy tiszteld a testem, a lelkem, a szellemem. Nem azért mert jár nekem, hanem azért, mert kínkeservesen megdogoztam azért, hogy tisztelni lehessen.

olvass tovább

A piros kabát

Ha ez egy regény lenne, most piros kabátot adnék rád a fekete helyett. Ne veszítselek szem elől a tömegben. Ha ez most egy regény lenne, napsütésben sétálnék a hó helyett és a pilláimon veszteglő hópelyhek nem mutatnának egyedi világokat.

olvass tovább

Rómeó, Júlia és a Sors

A sorsod, amit jelenleg élsz, a személyiséged kivetülése. Ez egészen addig így van, amíg nem untad meg a saját drámád főszereplőjét, aki te magad vagy. Egészen addig így van ez, amíg fel nem ismered, hogy a kellékek, a díszletek, a helyszínek és a szereplők mind-mind egy általad konstruált színmű részei a saját életedben.

olvass tovább

Szív és gyökér

Arra vágyom, hogy felismerj. Úgy ismerj fel, hogy a szavaim és a cselekedeteim mögött is látod azt, ami belőlem hozzád tartozik. Az a rész azonos bennünk, és ha végre felismernéd Önmagad, összekapcsolódhatnánk.

olvass tovább

Mindenki függ valamitől

Miért múlik el a szerelem? Miért tűrjük a megaláztatást, a boldogtalanságot, a hideg ágyat és szívet? Miért tűrjük, hogy a szüleink a szeretetre hivatkozva megkeserítsék az életünket? Miért nem egyezünk ki Mi, nők és Ti, férfiak? Az összes kérdésre a válasz ugyanaz: mert ez a szokás.

olvass tovább

Gyerekszív

Keveset beszélünk a gyerekekről. El vagyunk foglalva, a fogyasszunk, szerezzünk, élvezzünk, túléljünk mottóinkkal. Eltávolodtunk egymástól, vagy még inkább, soha nem tudtunk közel kerülni. Ez az egész valami óriási hiányként lebeg az életünkben, és néha úgy látom, mint egy nagy szürke leplet, ami beterít minket. Távol tart egymástól.

olvass tovább

A lelkünkben ragadt szellemek.

Rohadt hideg van. Pedig kabátban ülök. Mondhatnám, hogy a magyar egészségügy, de inkább nem is gondolok ilyenre. Elég, hogy beszűrődik a beszélgetések foszlánya a sapkám alá. " És képzelje, ez a mocsok egészségügy. Hagytak volna meghalni, ha..."

olvass tovább

Napi Júlia: Mangó és chili

Nem iszol chilis, mangós limonádét. Az már túl sok neked. Hamar kell a legfontosabbakat ledarálni, mert nem érsz rá, és amúgy is fáj a derekad. Fészkelődsz, és ahogy kinyitod a könyvem az első oldalon, először figyelsz rám igazán. Az érdekel ki az kinek ajánlottam. Most felém fordulsz és egyenesre húzod a hátad, közben felszisszensz. Hirtelen nem tudom, hogy mit is mondjak, hogy is foglalhatnám össze azt ki is Ő, egy chilis limonádé mellett, meg amúgy is fáj a derekad.

olvass tovább