A találkozások mindenképpen létrejönnek

A szabadság egyedül az elmében létezik. A hozzáállásom határozza meg, mennyire engedem, hogy a külső tényezők gúzsba kössenek, vagy befolyásolják világlátásomat. Egy folyópart megnyugtató csendjében érezhetem, hogy szabad vagyok, hogy senki és semmi sem korlátozza gondolataim szabad áramlását, egészen addig, amíg egy tőlem független erő meg nem szakítja ezt az idillikus állapotot: elered az eső, vihar van készülőben, vagy szélvihar kezd tombolni.

olvass tovább

Kockáztatás nélkül nincsenek igazi találkozások

Félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek, ezek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, félünk feladni a szabadságunkat, a jól bejáratott, önállóan működtetett, egyszemélyes életünket. Az érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság.

olvass tovább

Amire már nem vagyok hajlandó, és sokkal boldogabb vagyok tőle

Már nem vagyok hajlandó megérteni az emberek viselkedését. Már nem analizálom ki mit mondott, mit gondolhatott közben, és miért. Már nem keresek indokot a köddé válásra, erre a ma időkben divattá vált, némán beszédes kommunikációs formára, a kikapcsolt telefonra, a lebeszélt és soha sorra nem kerülő találkozásokra, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakra, melyek azonban gyorsabban pukkannak el és vesznek semmibe, mint egy szappanbuborék.

olvass tovább

A nemet mondás művészete

A ghosting, a köddé válás furcsa képessége alattomosan begyűrűzik emberi kapcsolatainkba. Némán beszédes kommunikációs forma lett a párkapcsolatokban, és érezze magát nyugodtan hülyén, aki nem érti a néma csendet, a megválaszolatlan üzeneteket, a kikapcsolt telefont, a lebeszélt, és soha sorra nem kerülő találkozásokat, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakat, ígéreteket, melyek azonban könnyedén, gyorsan pukkannak el, és vesznek a semmibe, akár a szappanbuborék.

olvass tovább

A találkozások megszületnek és tanítanak

Két embernek lehetőségei, esélyei vannak együtt. Két különböző személyiség csap össze, pattognak a szikrák, és forrnak a hormonok a szerelem laboratóriumában. Nincs elrendelt kapcsolat, esélyek vannak, jók és kevésbé jók, összefonódó szálak vannak, érzelmi egyensúly, egymásra hangolódás, együtt rezgés.

olvass tovább

Nekünk dolgunk van egymással

Útjaink mióta keresztezik már egymást? Hányadik alkalommal állok már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra lépek, ahol soha többé nem találkozom veled? A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan.

olvass tovább

Már nem kell féltened, melletted biztonságban vagyok

A körúton sétálok, kék a kabátom, a térdem fölé ér, a derekamon ugyanilyen kobaltkék öv. A nyakamban azúrkék, libbenő kendő, a cipőm is ugyanilyen. Sosem szerettem a kék árnyalatait igazán. Lehet, hogy tudatosan belső harmóniára, egyensúlyra törekszem ebben a a nagy kékségben? Itt van ő is, már meg sem lepődöm, hogy újra összefutunk, egészen megszoktam az időnkénti véletlen találkozásainkat, és tudom, még mindig felelősséget érez irántam.

olvass tovább