Elengedtelek

Tudtam, hogy eljön a nap. Sóváran és bizakodva vártam a pillanatot, amikor már nem érdekelsz. Amikor már nem cirkulálsz a gondolataimban, nem ül az emléked a mellkasomra, és nem szorítod össze a szívem. Mindent elvettél tőlem, egészen csontig lecsupaszítottál, miattad kapkodtam levegőért éjjelente, és te raboltad el a díszeimet, a színeimet egy időre, miattad lettem rémült tekintetű, örökké gyanakvó, szürke szorongó, önbecsülést vesztett, sérült túlélő.

olvass tovább

Ha tiszta érzelmekre vágyunk, a sebezhetőség az egyetlen út

Az őszinteség azt jelenti, hogy lecsupaszított lélekkel, semmit sem rejtve jelenek meg előtte. Mégsem vagyok nyitott könyv, nem akarja múlt- történeteimet újra és újra átlapozni, nem elemez ki semmit, nem vár magyarázatot, és nem ítél meg. Múltam csomagját a hátamon vittem, úgy érkezem a szerelem oázisára. Pihenni vágytam már, le akartam pakolni, akartam, hogy végre minden kósza mozaikdarabka helyére simuljon zaklatott életemben.

olvass tovább

Gyönyörű vagy!

Nézem az ablakból az elsuhanó fákat, esőillattal keveredik az illatod a kezemen. Ott maradt rajta, ahogy átfogtam az arcod, nyakad, és ottmaradt a nyakam ívén, a combom hajlatában, mindenütt ahol csókoltad. Gyönyörű vagy, suttogod bele az éj sötétjébe, és én ragyogok a fényben, amit rám sugárzol, megfürdöm benned, és megszárítkozom, veled frissülök, születek újjá.

olvass tovább