Kulcsszó keresés /


Amikor eldöntöd, valóban túl akarsz lépni a múltadon

  • 2020. október 19.

A szakítás fájó, mardosó érzése mindenkit gyötört már. Az emlékekbe feledkezel néha kevesebb, néha több időre. Sokat sírsz, erre mindig megvan az ok, hiszen a belső szomorúság uralkodik rajtad. A hiánya elviselhetetlen, de te is tudod, hogy tovább kell lépned, ennyivel tartozol magadnak, hogy el tudd kezdeni a folyamatot.

olvass tovább

Nem élhetsz a múltban

Mindannyiunk életében akadnak olyan múltbeli események, pillanatok melyektől nehezen válunk meg - vagy azért mert annyira szép emlékeket idéznek elő, vagy pedig túl fájdalmasak és valamiért újra és újra lejátsszuk magunkban ezeket az eseményeket.

olvass tovább

Miért olyan nehéz és fájó elengedni a múltat?

  • 2020. szeptember 24.

Miért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.

olvass tovább

Film emlékek: Rossz versek

Ki a fenét érdekelne egy olyan film, ami szárazon elmeséli, ami történt. Unalomba fulladna, rideg és érzéketlen lenne, mert nem az számít igazán, ami történik, hanem ami közben az emberben, a lelkében, a fejében lezajlik. A gondolati- és érzelmi szinten pörgő színes kavalkád. Az a megbokrosodott ló, amelyik a benne lévő zavart és félelmet átadja az izmainak, majd tombolni kezd.

olvass tovább

Végső búcsúzás

Ülök a földön, kezemben tartva a fényképedet, a közös fényképeinket, és nem értem magamat. Nézem őket, előjönnek az emlékek, és sír a lelkem. Sír a hiányodtól, sír, hogy miért történt velünk, ami történt, és sír, mert tudja a te szíved már másé.

olvass tovább

Film emlékek: In Bruges 

Nem, nem vagyok hajlandó a magyar címét leírni. Világbajnokok lehetünk extrán debil filmcím átírásokban. A magyar címe miatt nem néztem meg moziban, és ezt sosem bocsátom meg annak, aki ezt a torzszüleményt elkövette. Dühöngés vége. Beszéljünk a filmről, mert az viszont extrán megérdemli az ajánlót.

olvass tovább

Éjszaka az íróasztal alatt

Hosszas könyörgés és szűnni nem akaró unszolás után olykor megengedte, hogy vele menjek, mikor éjszakás műszakba indult, mindig élére vasalt inggel és jókedvvel. Olyankor a meglehetősen széles íróasztal alatt terített nekem “ágyat”. Kábelrengeteg lógott az asztal mögött, vékony fekete indák sokasága.

olvass tovább

Talán egyszer

Fekszem az ágyban, fekszem a fürdőkádban, ülök a buszon, futok, de csak jár, és jár az agyam. Folyamatosan kattog. Hiszen tenni nem tudok semmit. Pedig úgy szeretnék kiállni az út közepére, és torkom szakadtából csak üvölteni, és egy pillanatra megállítani az időt. De sajnos nem tehetem.

olvass tovább

Film emlékek: Elveszett jelentés

Az utóbbi hónapokban világszerte milliókban volt mérhető azoknak a száma, akik mélységében élték meg az elszigeteltséget egyedülállóként. Míg a családok éppen egymás tyúkszemén tapostak versengve, egymás idegein pengettek soha véget nem érő metálfutamokat, addig a másik végletben számtalan facér férfira, nőre szakadt rá a csend. Vagy a magány. Az elszigeteltség érzése. Ez az érzés azonban nem csak az ilyen emberek “kiváltsága”.

olvass tovább