Úgyis talpra állok

Már túl vagyok a lebegés fázisán. Nem bambulom végig a napot, nem merengek azon, hogy vajon hol rontottam el, hol rontottad el, hol ronthattuk el. Nem keresem lélekszakadva a kezed éjjel.

olvass tovább

Miért engedjük el olyan nehezen a múltat?

  • 2019. október 03.

Miért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.

olvass tovább

Anyám megmondta - Dolgok, amiket nem hittem el neki, pedig igaza volt

Úgy gondolom, és ebben meg is szoktak erősíteni, hogy nem voltam elviselhetetlen tini, nem számítottam nehéz esetnek, és a lázadozás sem volt a kenyerem, viszont az tény, hogy időnként előfordult, hogy ellent mondtam a szüleimnek, különösen az anyukámnak. Ez többnyire azért volt, mert ő próbált nekem teljesen logikus és racionális tanácsokat, amiket én élből elutasítottam, és szent meggyőződéssel állítottam az ellenkezőjét. Azóta persze felnőttem, és rá kellett jönnöm, hogy természetesen mindenben tökélesen igaza volt!

olvass tovább

Talán egyszer

Fekszem az ágyban, fekszem a fürdőkádban, ülök a buszon, futok, de csak jár, és jár az agyam. Folyamatosan kattog. Hiszen tenni nem tudok semmit. Pedig úgy szeretnék kiállni az út közepére, és torkom szakadtából csak üvölteni, és egy pillanatra megállítani az időt. De sajnos nem tehetem.

olvass tovább

A múlt örömteli pillanataiba visszavágyni

Olykor nosztalgikus hangulatunk támad, és visszavágyunk a múltba. A múlt azon pillanataiba, és eseményeibe, amelyek talán akkor nem is tűntek különlegesnek vagy meghatározónak, de mostanra kedves és meghatározó emlékekké avanzsálódtak. Józan realitással nézve ez természetes.

olvass tovább

„Én az akarok lenni, aminek Maga akar engem.” - 100 éve halt meg Ady Endre

Hihetetlen, ahogy egy ember képes átélni két ennyire különböző szerelmet, és ilyen tökéletesen megjeleníteni a kontrasztot közöttük alkotásaiban is. A Léda versek magukban hordoznak minden fájdalmat és szenvedélyt, amit csak valaha tapasztalhatunk, míg a Csinszkához íródott művekben a szerelem úgy jelenik meg, mint egyfajta idillikus menedék a világ elől. A következő Ady Endre idézetek felidéznek rég elveszettnek hitt emlékeket, vagy vágyat ébresztenek, még át nem élt érzelmek után.

olvass tovább