Mit ér az élet, emlékek nélkül?
Mi, emberek gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, azt a tényt, hogy az idő véges. Nem vagyunk eléggé barátai önmagunknak és természetesnek vesszük az életet.
olvass továbbMi, emberek gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, azt a tényt, hogy az idő véges. Nem vagyunk eléggé barátai önmagunknak és természetesnek vesszük az életet.
olvass továbbNemrég egy kedves barátom küldött nekem egy üzenetet, amelyben megkérdezte, ha meghívhatnék bárkit vacsorára, legyen az élő, vagy már elhunyt, kik lennének azok emberek? Gondolkodás nélkül visszaírtam neki, hogy az Édesanyám szülei, az én Nagyszüleim, akik már sajnos nem élnek, és akik nagyon hiányoznak…
olvass továbbAz emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.
olvass továbbRengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?
olvass továbbMiért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass továbbHányszor kapod magad azon, hogy egy korábbi beszélgetésen gondolkozol? Vagy egy régi eseményt futtatsz újra és újra átgondolva, „mi lett volna, ha”? Esetleg azon mélázva, hogy „ha legközelebb ez történik ezt teszem és ezt mondom”? Vagy hány olyan tárggyal veszed körül magad a mindennapokban, aminek érzelmi értéke van?
olvass továbbVannak szerelmek, amik nem tűrik a múltidézést. Talán joggal, sőt igazából, ha érzelmileg elköteleződünk a másik iránt, akkor azon túl, hogy feltárjuk a régi tapasztalatokat és a múltcsomagot, mégsem húzzuk-vonjuk új kapcsolatunkba a múltunk sleppjét.
olvass továbbMiért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass továbbValó igaz. Nem minden nap ér bennünket ugyanaz az intenzív érzés, ami átjárja még a bennünk lévő megfoghatatlant is. Előtted van a kép? Ahogy a nap süt, de épp annyira, hogy élvezd minden egyes kellemes szikráját. Hogy még a levegő is simogat, és a horizont egybeolvad egy végtelen mindenséggel.
olvass továbbÚgy gondolom, és ebben meg is szoktak erősíteni, hogy nem voltam elviselhetetlen tini, nem számítottam nehéz esetnek, és a lázadozás sem volt a kenyerem, viszont az tény, hogy időnként előfordult, hogy ellent mondtam a szüleimnek, különösen az anyukámnak. Ez többnyire azért volt, mert ő próbált nekem teljesen logikus és racionális tanácsokat, amiket én élből elutasítottam, és szent meggyőződéssel állítottam az ellenkezőjét. Azóta persze felnőttem, és rá kellett jönnöm, hogy természetesen mindenben tökélesen igaza volt!
olvass továbbMár túl vagyok a lebegés fázisán. Nem bambulom végig a napot, nem merengek azon, hogy vajon hol rontottam el, hol rontottad el, hol ronthattuk el. Nem keresem lélekszakadva a kezed éjjel.
olvass továbbA szakítás okozta fájó érzéseket mindannyian ismerjük. Az emlékekbe merülsz néha kevesebb, néha több időre. Sokat sírsz, erre mindig megvan az ok, hiszen a belső szomorúság uralkodik rajtad. A hiánya elviselhetetlen, de te is tudod, hogy tovább kell lépned, ennyivel tartozol magadnak, hogy el tudd kezdeni a folyamatot.
olvass továbbAz egész életünk egy bonyolult, rengeteg apró részletet rejtő nyomozás. Nyomozunk önmagunk után, felkutatjuk a bűneinket, a titkos részeinket, az elfeledett emlékeket és próbáljuk megérteni, miért van az élet úgy, ahogy.
olvass továbbMár ropog a hó a lábunk alatt és ünnepi fényben úszik a város, jól esik ilyenkor az otthon melegében a kanapén nosztalgiázni. A karácsonyi bejgli, a gőzölgő piték, a forró csokoládék és a narancsos teák is szép emlékeket idéznek bennünk, de itt van néhány karácsonyi forróital ötlet is, amelyeket ha elkészítünk, még inkább ünnepi hangulatba kerülhetünk.
olvass továbbReggel felébredtem, és nem voltam jól. Kimentem megmosni az arcomat, aztán nekiláttam a reggeli készülődésnek. Elővettem a tőled kapott sminktükröt, amit leejtettem, és megrepedt, pont akkor, amikor beköltöztem az új lakásba. Nélküled. Próbálom magam jobb kedvre deríteni, de nem megy. Miattad nem megy, mert mindenhol ott vagy.
olvass továbbAz idelátogatóknak építészeti remekművek, az itt lakóknak életük szemtanúi fővárosunk ikonikus épületei, melyek mindegyikéhez különleges emlékek fűznek. A Waterdrop legújabb nemesacél kulacsai gyönyörű grafikákkal idézi fel a város legismertebb helyszíneit, amelyeket nézegetve kortyról kortyra telünk meg élettel.
olvass továbbIdeális esetben már gyermekkorunkban megtanítják a szüleink, hogy ha kapunk valamit, akkor azt meg kell köszönnünk. Ezt sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, ha olyan dolgokról van szó, amik esetleg magától értetődőnek tűnnek. Azonban nem árt észben tartani, hogy sokszor ezeket a dolgokat is elveszíthetjük, így amíg lehetőségünk van élni velük, addig kell hálásnak lennünk az életnek.
olvass továbbMindannyiunk életében akadnak olyan múltbeli események, pillanatok melyektől nehezen válunk meg - vagy azért mert annyira szép emlékeket idéznek elő, vagy pedig túl fájdalmasak és valamiért újra és újra lejátsszuk magunkban ezeket az eseményeket.
olvass továbbÖrömmel jelentjük be, hogy a világhírű ausztrál zongoraművész, David Helfgott ismét visszatér Budapestre. Helfgott páratlan tehetségével és lenyűgöző előadásmódjával számos nemzetközi színpadon felejthetetlen emlékeket hagyott a közönség szívében. Ezúttal márciusban a Dohány utcai zsinagógában csillan fel zongoraművészetének ragyogása, és a közönség belemerülhet egy briliáns zongorajáték felemelő élményébe.
olvass továbbA szakítás fájó, mardosó érzése mindenkit gyötört már. Az emlékekbe feledkezel néha kevesebb, néha több időre. Sokat sírsz, erre mindig megvan az ok, hiszen a belső szomorúság uralkodik rajtad. A hiánya elviselhetetlen, de te is tudod, hogy tovább kell lépned, ennyivel tartozol magadnak, hogy el tudd kezdeni a folyamatot.
olvass tovább