Kulcsszó keresés /


Az igazság az, hogy mindig kell egy barát

  • 2020. szeptember 17.

Sokszor az igazságot, vagy az őszinte véleményt, ami eltér a miénktől, nehéz lenyelni és megemészteni. Azonban ezeket a dolgokat mégis leginkább attól a személytől tudjuk elfogadni, akivel a legszorosabb baráti kapcsolat fűz össze minket. Egy őszinte barát sokkal többet ér, mint száz másik. Így érdemes megbecsülnünk, ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy igaz barátunk.

olvass tovább

Egy életet le lehet úgy élni, hogy lefekszünk valakivel, de a kapcsolat felszínes marad?

Javier Marías: Berta Isla című könyvéjében volt ez a kérdés, nekem pedig egyből rengeteg gondolat jutott eszembe a mai társadalomról és az emberi kapcsolatokról egyaránt. Vajon mit jelent az a szó, hogy „felszínes?” Nincs eleje, se közepe, se vége, csak valami ürügy a levegővételre. A felszín az az előszobája az ürességnek: annak az érzésnek, amikor senkik vagyunk még saját magunk szemében is, de még az sem érdekel minket.

olvass tovább

Miért csesszük el?

Az-az igazság, hogy nem akarom megmondani a frankót, mert hiába írtam egy szakkönyvet a témában, nem vagyok még én sem tökéletes. Ha az lennék, egy boldog házasságban élnék, nem nyűglődnék azzal, hogy megértsem az emberi kapcsolatokat.

olvass tovább

Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?

Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.

olvass tovább

Kinek kell a bonyolult nő?

Bonyolult vagyok, ezért nehéz engem szeretni. Bonyolult nő, bonyolult érzelmekkel, és bonyolult élettörténettel. Makacs vagyok, mert makacsul ragaszkodom az elveimhez, nem adom alább a szerelemnél, nem fekszem önként lélektelen gyönyörkeresők lábai elé, és elsétálok onnan, ahol semmi keresnivalóm. Bonyolult vagyok, mert magasra teszem a mércét, mert túl sokat tépelődöm, mert mindent meg akarok magyarázni, átbeszélni, nem érem be félmegoldásokkal, és nem kötök kényszer kompromisszumot.

olvass tovább

Jelek, hogy kígyót melengetsz a kebleden

  • 2020. május 11.

Néha nehéz megmondani a különbséget aközött, hogy valaki eredendően kedves és aközött, hogy azért teszi ezt, mert érdeke fűzi hozzá, hogy jól alakuljanak a dolgok. Ha azonban kicsit jobban odafigyelsz az elejtett jelzésekre, akkor nem fog gondot okozni, hogy leleplezd a másik valós arcát.

olvass tovább

Idő kell, amíg megtanulsz jól szeretni

Idő kell, amíg megtanuljuk, hogy a kedves szavak mit sem érnek, ha nincs mögöttük valódi, önzetlen figyelem. A becéző, cirógató szavak, az ígéretek nem esküszavak, bármikor értelmüket veszíthetik, elfelejtődnek, mintha sosem léteztek volna. A csók semmit nem pecsétel, az érintés nem fogadalom, a vágy nem szerelem.

olvass tovább

Az egyedüllét nem a boldogtalanság és a magány metaforája

A test ölelése más. A fizikai érintés ideiglenesen magány hézagokat foltozhat, de az nem igazi érintés, nem lélekölelés. Az csak lelkek karambolja. Ha a lelket régóta nem ölelte senki, magányod még inkább sajog, sokkal jobban fáj, mint a fizikai érintés hiánya. Emberi kapcsolatok kellenének, és páncél nélkül, meztelen lélekkel, csontig lecsupaszítva kellene szeretni, semmit sem rejteni, nem várni magyarázatot, és nem ítélni meg.

olvass tovább