Wolf Kati üzeni Keletről

Wolf Katit mindig is csodáltam a teljesítményéért, ahogy két kisgyermek édesanyjaként megmutatta tehetségét egy ország előtt évekkel ezelőtt az X-faktorban, és a megszokottól eltérően, feleségként és anyaként vált ismertté és sikeressé. A tehetségkutató után éveken át kísérhettük figyelemmel, ahogy sikert sikerre halmoz, és aki addig esetleg nem ismerte a nevét, 2011-ben már egy emberként szurkolt neki az egész ország, amikor hazánkat képviselte az Eurovíziós Dalfesztiválon. Pár hónapja azonban nagy változás következett be Kati és családja életében. Férjét, Ákost, diplomataként Hongkongba szólította a munkája, és Kati a családja érdekeit szem előtt tartva, karrierjét egy kis időre háttérbe szorítva, belevágott az ázsiai kalandba, hogy egy ideig a Távol-Kelet adjon számukra otthont. Katival a távolság miatt Skype-on keresztül készítettem interjút, amit a 7 órás időeltolódás kissé megnehezített, de összehoztuk, és az énekesnő készséggel mesélt kinti életükről, kalandjaikról és terveikről.

Mesélj kérlek a kinti életetekről. Mikor mentetek ki, milyen az ottani világ?

Október közepén költöztünk ki, hihetetlen, hogy már öt hónapja. Ez egy teljesen más világ, mondjuk ezt gondoltuk, hogy így lesz, de nyilván elképzelni és megtapasztalni valamit, az két teljesen különböző dolog. Hongkong angol gyarmat volt 150 évig, és csak kb. 15 éve került vissza Kínához, szóval abszolút érződik a nyugati hatás. Ázsia egyik gazdasági, kereskedelmi központja. Az itteniek többnyire nagyon kedvesek, mosolyognak, ha kérdezek valamit, csak egy kukkot nem lehet érteni az angoljukból. Egyébként Hongkong lenyűgöző. Este a felhőkarcolók fényeivel, a tengerrel, a nyüzsgéssel. Teljes a közbiztonság, sétáltunk igazi átláthatatlan kínai bazárban is a csajokkal. A város kelet és nyugat találkozása. Az embernek könnyen az az érzése támadhat, mintha New Yorkban lenne. Tömve van a város felhőkarcolókkal, dübörög az élet, elképesztő fejlettséggel lehet találkozni. Aztán mész pár utcát, és két toronyház között megpillantod a kínai bácsikát, amint a kis szárított borzalmait árulja. Toronyházak mellett kis szentélyek, egy-két szintes, viktoriánus épületek, hihetetlen sok kikötő, áruval megpakolt giga-hajó, iszonyatos mennyiségű ember. Tíz percenként húz el az utcán egy Ferrari, úgyhogy tényleg érezni a pénz szagát a levegőben. A városban egymás hegyén-hátán vannak a luxus boltok, mellettük pedig a hagyományos kínai élet mindennapjai. Döbbenetes ez a kontraszt. Én, aki ez előtt sosem jártam Ázsiában, ezt el sem tudtam képzelni. Lenyűgöző ez a világ, de nekem nem otthonos. Magyarországon az első emeleten lakom, itt a huszonhatodikon. Ezt például még mindig nem tudtam megszokni. De a lényeg az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Ha ők jól érzik magukat, akkor minden jó. Ha ők nem érzik jól magukat, akkor semmi sem jó.

És jól érzik magukat? Hány évesek a lányok?

Ők elég jól megtalálták a helyüket. A kicsi négy múlt, a nagy kilenc lesz nyáron. Az az igazság, hogy a kicsi most kap belőlem annyit,

amennyit az első években kellett volna, és ezt rettenetesen élvezzük mindketten. Teljesen ki van virulva. 2010.január 1-jén született, én pedig abban az évben, tavasszal jelentkeztem az X-faktorba. Vele sok együttlét kimaradt az első három évből, ami a naggyal megvolt a születése után. Vele három évig sülve-főve együtt voltunk. Mindketten járnak már angol nyelvű oviba és suliba, úgy látom rajtuk, hogy tetszik nekik. Kíváncsi vagyok mikor kezdenek el először angolul beszélni itthon. Én pedig átvedlettem teljes állású anyává.

Dolgozol odakint, vagy most csak az anyaságnak és a férjednek élsz?

Letettem a lantot, de azért nem egészen. Befejeztünk egy dalt, amit még otthon kezdtem el, és már készülünk a következővel, de nincsenek fellépések, a színpad most hiányzik az életemből.

Nincs odakint egy magyar közösség, akiknek lenne igénye rá, hogy fellépj nekik?

Elképesztően kevés magyar él idekint. Talán 150-200 ember. De őszintén szólva én nem is énekelni jöttem, tisztában voltam vele, hogy itt nem lesznek fellépéseim. Mielőtt kijöttünk, rengeteget dolgoztam. Ez az időszak most a családomé, és mindenben támogatom őket, amiben csak lehet. Úgy gondoltam, hogy nekem is jót fog tenni, ha kicsit visszaveszek a tempóból. Jó egy kis kiéheztetés. Ennek a szünetnek hála nem fásulok bele a munkámba, örömmel, energiával vetem majd bele magam újra a feladatokba.

Ami lehet tudni már, hogy mikor lesz? Mikor láthat legközelebb a hazai közönség? Hiányolunk.

Amint vége a sulinak, tűzünk haza, és nyáron szeretnék minél többet fellépni. Hihetetlenül várom, és ebben nagy szerepe van ennek a mostani szünetnek. Örülök, hogy így alakult.

Ismerkedtél az ottani zenei stílusokkal?

Igen, főleg a tv-ből tájékozódom, hogy mi dívik itt. Megismerkedtünk helyiekkel is, őket is

kérdezgettem, és volt, akitől rengeteg dalt kaptam hallgatásra. Hasonló a popzenéjük, mint nekünk otthon, abszolút nyugati stílusú, de csak kínaiul énekelek. Angolul szinte senki. Főleg lírai, könnyed dalokat készítenek.

Lesz ez az út valamilyen hatással a jövőbeli munkádra? Visszaköszön majd a Távol-Kelet akár a következő dalodban vagy klippedben?

Az a dal, amit itt fejeztünk be, A mesén túl tulajdonképpen arról szól, hogy kijöttem, de nem szeretném a dalaimba a keleti vonalat beerőltetni. Itt élünk, de azt nem állíthatom, hogy annyira magamévá tettem volna ezt a kultúrát. Nagyon egyedi, nagyon izgalmas, de nekem semmi közöm nincs hozzá, azon kívül, hogy látom és most benne élek egy ideig. Igyekszem magam jól érezni itt, de ez a világ távol áll tőlem. De ez az időszak most nem is rólam kell, hogy szóljon. Otthon sokáig alkalmazkodtak hozzám, és most jó egy kicsit háttérbe vonulni. Akkor lenne jó és hiteles, ha belülről jönne az érzés, a késztetés, hogy a zenémre hatással legyen az itteni világ.

Abszolút megértelek, én is éltem fél évig Helsinkiben, és nagyon jól éreztem magam, de teljesem más egy idegen országban életvitelszerűen lakni. Egész egyszerűen nem az otthon. Nem beszélik a nyelved, még az áruházban is minden termékre csak finnül, vagy svédül volt ráírva, hogy egyáltalán micsoda.

Na, Helsinkit nagyon bírnám! Itt azért szerencsés a helyzet, mert rengetegen beszélnek angolul, főleg az üzleti életben. Ha dolgoznék, biztos többet beszélnék én is, így csak bevásárolok, vagy a lányokkal várost nézünk és főként csak kínai hangot hallok. De igen, alapvetően nem véletlen, hogy valahol otthon vagy. Sejtettem, hogy honvágyam lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire, hogy ilyen szinten húzok a hazai gyökerek felé. Itt döbben rá az ember; az emberi kapcsolatok iszonyatosan sokat számítanak. A szüleim, a rokonaim, a barátnőim, akikkel napi kapcsolatban vagyunk, rettenetesen hiányoznak. Az apróságok, hogy beülünk a kedvenc kávézónkba és beszélgetünk egy kicsit. Itt is ismerkedtem, lett barátnőm, pont most voltunk együtt koncerten, ami után beültünk meginni egy pohár bort, de hiányoznak az otthoniak. Őket nem pótolja semmi. Tárgyakhoz egyáltalán nem kötődöm, de emberekhez és helyekhez nagyon.

Talán önzőség, de ezt jó hallani. Így biztosan visszatérsz hozzánk. Nagyon várunk!

Én is várom, hogy találkozhassak a közönséggel és beszippantsam a hazai levegőt. A nyár már nincs olyan messze. Lassan elkezdhetünk visszaszámolni.

Krajnyik Cintia

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Krajnyik Cintia

Gyakran készítek interjúkat, de sűrűn fogalmazom meg saját véleményemet, gondolataimat is egy-egy témát illetően, valamint a hétköznapokból kiragadott élethelyzeteket is szívesen papírra vetem, melyeket a Lélekhangok című rovatunkban olvashattok.