Tiszai Andris harmincéves korára eljutott oda, ahova már gyermekkora óta szeretett volna: egy olyan produkciós céget vezet, ami jóval több számára, mint munka. Barátaival és kollégaival karöltve folyamatosan értéket teremtenek és együtt dolgoznak a sikerért. Andris őszintesége és mélysége példaértékű. Karrierről, álmokról és személyiségfejlődéséről is beszélgettünk vele.
Mesélj a kezdetekről! Hogyan kerültél közel a zenei és filmes világhoz?
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert egy multikulti, értelmiségi családba születtem bele. Így már egész korán egy olyan szemléletmódot kaptam, aminek köszönhetően eléggé fogékony lettem az audiovizuális dolgokra. Engem legelőször a fotózás kezdett el vonzani, ami annak is tudható be, hogy valamilyen különös módon nagyon érzékeny vagyok az emberekre, a környezetemre. Nagyon hamar felismerem az emberek tekintetében az érzéseiket. Mindig is volt bennem egy törekvés arra, hogy ezt szeretném megörökíteni. A szüleimtől a 14. születésnapomra kaptam egy fényképezőgépet, így meglehetősen korán elkezdtem fotózni.
Ekkor ismertem meg a Subscribe zenekart, egy jó barátommal mi lettünk az első roadjaik. Rajtuk keresztül egész jól megismertem az akkori underground zenei közeget. Ennek köszönhetően pedig összeismerkedtem nagyon sok tehetséges művésszel, akik különböző vizuális művészeti ágakban is nagyon ügyesek voltak. Ez inspirált arra, hogy én is ebbe az irányba menjek tovább.
A gimnázium alatt fotóztam egy magyar médiumnak, illetve zenekaroknak. Nyaranta dolgoztam a legtöbb fesztiválon, így egyre több embert ismertem meg. Mindeközben a barátaimmal csináltunk egy underground magazint, aminek köszönhetően gyorsan bele is tanultam a média működésébe, ami nagy segítség volt a későbbiekben.
Gimnázium után mégis egy más irányt vett az életem, ugyanis az Óbudai Egyetemre jelentkeztem, ahol közgazdaságtant kezdtem tanulni. Erről aztán hamar kiderült, hogy nem nekem való. Bár kifejezetten jól ment az egyetem, mégis azt vettem észre magamon, hogy nem azzal foglalkozom, amit igazán szeretek csinálni. Így elhatároztam, hogy otthagyom az iskolát.
Ez volt az a pont, amikor azt érezted, hogy ez már több, mint egy hobbi számodra?
Igazából ez mindig is több volt, mint egy hobbi számomra. Mindig is egy rebellis punk voltam. Az középiskolában is azt tapasztaltam, hogy a legtöbb osztálytársam alanyi jogon kapja a zsebpénzt, én ezzel szemben úgy éreztem, hogy nem a szüleimtől kapott pénzből szeretnék boldogulni, hanem meg szeretnék érte dolgozni. Volt bennem egy olyan drukk, hogy megmutassam, hogy ténylegesen van pénzem, mert megdolgoztam ezért. A fotózás kapóra is jött.
Gimi alatt is ezzel tudtam felküzdeni magam, így már korán körvonalazódott bennem, hogy ezt az egészet nem csak hobbi szinten szeretném nyomni.
Visszakanyarodva az egyetem utáni időszakra... Somi -Somogyi Marci- barátom kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem részt venni egy wellovebalaton promó anyag elkészítésében. Ez mindkettőnknek nagyon fontos fordulópont volt, ugyanis ekkor ismertük meg Bertoldot /Brautigam Bertold/, hárman kezdtük el csinálni a projektet. Bertold gyerekkora óta operatőrnek készült és már tudott vágni és már foglalkozott mozgóképpel, így ő segített nekünk az kezdeti lépésekben. Sominak és nekem új volt a videózás, de könnyen belerázodtunk, mert volt tapasztalatunk gyártásban és kreatív projektekben.
Közben a Kisképzőbe jártam, ahol Benke Sándor kezei alatt tanultam két évig az ArtFoto stúdióban. Sándor rám nagyon nagy hatással volt, egy rendkívül elismert, szakmailag is megbecsült ember. Tőle tanultam meg többek között azt is, hogy mindig komolyan menjek bele a munkáimba, nem pedig amolyan megúszós módon.
Mindeközben a srácokkal, Somival és Bertolddal megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne egy iroda, ahova rendszeresen bejárhatunk. Itt kapcsolódik is kicsit a Subscribe zenekarral való jó kapcsolati viszony, ugyanis Reich Tominak köszönhetően találtunk rá az első irodánkra a Jurányi utcában. Itt alapítottuk meg a közös cégünket a PURE-t.
Az a tudat, hogy van egy saját produkciós céged, mennyiben formálta a személyiségedet? Tizennyolcan vagytok már a cégben, ez hatalmas felelősség. Miben változtatott meg ez téged?
A hatása leginkább az volt, hogy fel kellett ismernem, hogy hármunk közül én vagyok az, aki leginkább össze tudja fogni az irodát és a működésünket. Mindezt persze úgy, hogy nekem is borzasztó sokat kellett fejlődnöm ehhez a szinthez. Ha idővel a nagyfilmes közegben tényezők szeretnénk lenni, annak az alapja a minőségelvűség. Ezért folyamatos önvizsgálatokat tartok.
Itt be kell vallanom, hogy 5-6 évvel ezelőtt sokkal többet gondoltam magamról, mint ahol tartottam. Ebben muszáj kiemelnem egy számomra rendkívül fontos embert, Siklósi Örsöt, akinek a barátsága rengeteget tett hozzá a személyiségfejlődésemhez. Alázatra, szerénységre és egy önazonosabb viselkedésre tanított, amiért mindig hálás leszek.
Tehát az önvizsgálat számomra már nagyon fontos. Így meglátom, hogy meddig tart az én tudásom, mikortól kell másokra támaszkodnom akár szellemileg, akár szakmailag. És ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Nagyon sok hibát követtem el az elmúlt nyolc évben. Voltak olyan időszakok, amikor nem ment jól. Sok feszültség volt közöttünk a barátaimmal, akikkel együtt dolgoztunk. Ennek sokszor az volt az oka, hogy valóban én gondoltam többet magamról, mint kellett volna. Időbe telt, mire felismertem, hogy ezzel csak rombolom mindazt, amit együtt felépítettünk. Ennek a felismerésemnek az egyik alappillére Örs volt, aki látta kívülről mindezt, és az ő barátsága, az ő nagysága és személyisége hatott rám annyira mélyen, ami ebből kiemelt. Már a megismerkedésünk is olyan volt... felkértek egy közös munkára, felkértek egy klip megrendezésére. Elmentünk együtt a Káli-medencébe, Balatonszepezdre és egyből egy olyan erős kapcsolódás alakult ki Örs /Siklósi Örs- az AWS egykori frontembere/, valamint Roni /Veress Áron - AWS/ és közöttem, hogy tudtam, nekem ez kell, erre vágyom.
Olyan szabadságot éreztem a lelkemben a közelségüktől, ami nekem rengeteget adott.
Maximalista vagy?
Hangzatos lenne, ha ezt mondanám magamról, de ez azért eléggé változó. Munkában, művészi projektekben, amikben megfelelően van kezelve és honorálva a stábunk, akkor igen, nagyon is maximalista vagyok. Azonban, ha azt érzem egy megrendelőnél, hogy nagyon magaslóról szeretne velünk együtt dolgozni, abba már nem megyek bele. Nem vállaljuk el. A mindennapi céges működésünkben tehát az vagyok.
Mit jelent neked a PURE? Hiszen az egyértelmű, hogy számodra jóval több, mint egy munkahely.
Valahogy sikerült összehoznom azt, hogy a baráti közegemmel nem csak akkor vagyok együtt, amikor elmegyünk hétvégén jól érezni magunkat, hanem hirtelen a barátaim és az a közegem, akikkel kikapcsolódnék, mondhatni a második családom azok az emberek, akikkel együtt lehetek napi szinten az irodában.
Ezeknek az embereknek jelentős része olyan művész, akikre én korábban is felnéztem és inspiráltak. Ezért ez nekem egy fantasztikus élmény, hogy az irodámban most azokkal az emberekkel dolgozhatok, akikre évekkel ezelőtt azt mondtam, hogy de jó lenne egyszer velük együtt alkotni.
Illetve az is, hogy részben abból kereshetem meg a mindennapi betevőmre valót, amire én gyakorlatilag 16 éve készültem.
Azt érzem, hogy most nagyon boldog vagyok ennek köszönhetően. Nagyon nagy önbizalmat és magabiztosságot ad, hogy bemegyek az irodába és ezekkel a srácokkal, ezekkel a fantasztikus emberekkel, együtt állunk szembe a problémákkal és mindig nagyon intelligensen meg tudjuk oldani. Hálás vagyok nagyon a közegemnek.
PUR E SHOWREEL 2021 from PURE Productions on Vimeo.
Sikeresnek érzed magad? Ki tudod mondani, hogy sikeres vagy?
Az attól függ, hogy mit nevezünk sikernek. Ha azt nézzük, hogy a saját életemben hogyan élem meg a sikert, hogy hová szeretnék elérni a kitűzött céljaimmal akár szakmailag, akár magánéletileg, akkor igen.
Természetesen szakmailag mindig van feljebb és tovább, de szerencsére jó irányban vagyunk. Még sok szép értékteremtő dolgot kell letennünk.
Volt olyan mélypont, amikor azt érezted, hogy elakadtál?
Volt egy vízióm a PURE-ral kapcsolatban, amihez nagyon ragaszkodtam, annak ellenére, hogy igen, volt egy nagyon komoly mélypontunk a pandémia alatt. Gyakorlatilag nyolc hónapig nem tudtunk dolgozni, ami nagyon nehéz volt. Az első egy-két hónapot követően ez a kilátástalan helyzet átment egy szorongásba. Hiszen az egész életünket a PURE teszi ki, de felszívtuk magunkat és azt mondtuk, hogy ebbe bele kell állni, túl kell élni és ha már ennyi éve együtt vagyunk, akkor nem szabad mindezt elengedni.
Ennek hatására születtünk újjá. Hiszen tavaly ilyenkor még hárman voltunk a cégben, most pedig tizennyolcan dolgozunk együtt egy csodálatos új irodában, ahová egy hangstúdiót is építettünk. Elkezdtünk felnőni ahhoz a vízióhoz, amit magunk előtt lebegtettünk az elmúlt nyolc évben, ahová szerettünk volna tartozni, ahová szerettünk volna fejlődni és ez egy elég erős motivációt adott ebben a mélypontban. Csak a cél lebegett a szemünk előtt, egymásba kapaszkodtunk és így sikerült felállnunk.
Kiépítettünk egy animációs profilt, ami egy egészen új kihívást is jelentett számunkra és ez több szempontból is remek a jövőre nézve.
Több saját filmetek is van, ezek közül a legújabb a SOLO, amit ha jól tudom a pandémia alatt sikerült megalkotni.
Igen, a COVID alatt, Luzskov Anton barátommal írtunk egy forgatókönyvet. Ez is segített kijönni az apátiából. Anton hozta az alapját a filmnek, a pszichológus barátnőjével karöltve. Megírtunk és összeraktunk egy rövidfilmet, aminek most fejezzük be az utómunkáit. Amire azért is vagyunk büszkék, mert egy olyan filmet hoztunk össze gyakorlatilag nulla büdzséből, ami a legkomolyabb technikákkal készült és kiváló színészek szerepelnek benne. Szeretnénk külföldi fesztiválokon is szerepeltetni.
A barátaiddal dolgozol együtt. Mennyiben nehezíti vagy könnyíti ez a személyes kapcsolódás a közös munkát?
Eleinte azt gondoltuk, hogy azért ez nagyon jó lesz így. Ugye Bertolddal és Ronival mi nagyon közeli barátok vagyunk, ez elmondható Reich Tomiról, akivel együtt alapítottuk és vezetjük a PURE-t, illetve Gádor Gellértről, Szujó Daniról, Varga Gergőről, Petrik Bencéről is, akik nekem mind nagyon közeli barátaim, és szerencsémre együtt dolgozunk.Ez egyrészt nagyon jó dolog, másrészt előfordul, hogy nem feltétlenül könnyíti a helyzetet. Talán pont a baráti viszony miatt könnyebben át tud fordulni a munka egy kényelmesebb állapotba, aminek muszáj időnként határt szabni. Alapvetően mindenki nagy szabadságot kap, de most azért ennek kijött a nehezebb oldala. Szerencsére megértik a többiek is, hogy néha szükség van a szigorra. Nem szoktunk veszekedni. Összehívjuk a stábot minden héten és megbeszéljük a problémákat.
Említetted, hogy animációs artistokkal is bővült a team. Ez is az új lendületnek köszönhető?
Az animációs profil kiépítése egy munkamegrendeléssel kezdődött, ami az akkori account managerünk jóvoltából jött. Ez nagy segítség volt akkor nekünk. Egy animációs, edukációs sorozat megrendeléséről volt szó, amit mi nagy örömmel vállaltunk el. Ekkor még túl sok tapasztalatunk nem volt egyébként animációs területen, ekkor csatlakozott be hozzánk Lippai Balázs.,. Rájöttünk, hogy ehhez egy komolyabb stábra lesz szükségünk, hiszen rengeteg anyagot kell leadnunk és mindez nagyon időigényes. Ugyanakkor zseniális maga az animációs vonal, hiszen rengeteg potenciál van benne. Az elejétől a végéig mindent mi csinálunk benne és így teljesen végig is visszük az egész munkafolyamatot. A csapatunkhoz nagyon komoly animációs artistok csatlakoztak, akik az itthoni piacvezető animációs filmes cégektől jöttek át hozzánk.
Kreatív emberként mi motivál téged?
Szakmailag az motivál, hogy idővel a nagy filmesek közegében tényezők legyünk, hogy elismerjenek. Jó lenne, ha a fiataloknak, akik az új filmes generációt képviselik majd, tudnánk adni elég motivációt.
Napi szinten pedig az, hogy bemegyek reggelente abba az irodába, amit mi találtunk ki, mi hoztuk össze az anyagi hátterét, mi raktuk össze azt, hogy egy ilyen baromi erős punk csapatunk legyen, akikkel ugyanazokra a dolgokra dobban a szívünk. Ugyanazokon a dolgokon sírunk és nevetünk, és ha bármi van, akkor megfogjuk egymás kezét.
Jó minden nap bejönni ide. Terápia jelleggel, emberileg és szakmailag is nagyon jó közeg. Hosszú távon pedig bízom abban, hogy értékteremtő lesz az, amit csinálunk. Szeressék az emberek, felismerjék, hogy ezek a mi munkáink.
Hol látod magatokat öt év múlva? Nyitott lennél arra, hogy akár fiatal tehetségeket is felkaroljatok?
Öt év múlva leginkább nagyfilmes közegben szeretném, hogy működjünk és dolgozzunk. Bízom abban, hogy akkorra már elég fontos tényezők leszünk és komoly, nagy filmeken tudunk majd dolgozni.
A fiatal tehetségeket tekintve, maximálisan nyitottak lennénk rá. Ez nagyon-nagyon fontos. Többek között azért is, mert bármennyire is követjük a trendeket, de azt ne felejtsük el, hogy az aktuális trendek azok mindig a fiatalabb generáció által érkeznek. Ezért baromi jó dolog friss tehetségekkel együtt dolgozni. Van is bennünk ilyen jellegű motiváció.
Mit mondanál a 10 évvel ezelőtti önmagadnak?
Nem mondanék semmit, mert az csak változtatna valószínűleg azon az úton, amin végig mentem, és őszintén, úgy érzem, hogy minden úgy volt jól, ahogyan történt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez