A kiddo zenekar két tagjával, Persely Tomival és Rátkai Marcival kávéztam a küszöbön álló, május 27-i koncertjük előtt, melynek az A38 ad majd otthont, de a srácok új klippel is debütálnak júniusban. A fiúk igazi zenei kuriózumnak számítanak, saját bevallásuk szerint sub pop-ot játszanak, szövegeik pedig nem csak fülbemászóak, de végre nem a csontig lerágott frázisokat hallhatjuk. Figyelem, új befutók a láthatáron!
Krajnyik Cintia: Mikor és hogyan alakult a banda?
Persely Tamás: A banda 2013. január 1-jén alakult 00:00-kor, viccen kívül. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék egy együttest, bár akkor még én voltam ennek a képzeletbeli zenekarnak az egyetlen tagja. Aztán két hónap múlva érkezett Márton, akivel ugyan már ismertük egymást gyerekkorunkból a sportnak köszönhetően, de halálos riválisok voltunk. Én eldöntöttem, hogy mindenképp vele szeretnék zenélni, ő pedig igent mondott.
K.C.: A régi ellenséggel? Miért voltatok halálos riválisok?
P.T.: Így van, barátból ellenség, ellenségből barát.
Rátkai Márton: A sportból fakadóan, mivel mindketten vízilabdáztunk, de különböző egyesületekben. Tomival hamarabb találkoztunk a medence négy partja között meccs-szituációban, mint civilben.
K.C.: Nyugtassatok meg, hogy mára sikerült elsimítani az ellentéteket.
R.M.: Biztos, ami biztos, közösen nem járunk nyaralni, mert ha vízpart közelébe kerülünk, akkor az még feltépi a régi sebeket.
K.C.: Visszakanyarodva az együttes alakulásához, van még két tag. Ők hogyan kerültek képbe?
T.M.: Miután összeálltunk, elkezdtünk nagy erőkkel tagokat keresni a többi posztra is, és a dobosunk, Magda Zsolt végül is hirdetés útján esett be hozzánk másfél évvel ezelőtt. Elképesztően tehetséges, ő közülünk a tanult zenész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzszaxofonos hallgatója, de hihetetlenül jó dobos is, szóval megfogtuk vele az Isten lábát. A negyedik tagunk Kőrös Gergely “Köge” tavaly érkezett hozzánk, tehát tavaly nyáron állt fel a mostani felállás.
K.C.: További bővülést nem terveztek?
R.M.: De, mondhatjuk. Szeretnénk egy billentyűst a zenekarba, de egyelőre magunk sem tudjuk, hogy milyet, és milyen kritériumoknak kellene megfelelnie az illetőnek.
P.T.: Olyat, aki potmétereket is tekergetne és egyben eszméletlen jó elektro-műszerész is. Nehéz ilyet találni.
K.C.: Miért pont kiddo?
P.T.: Kezdetben angolul írtuk a dalainkat, és volt egy…
R.M.: Egy magyar zenekarnevünk! (nevetnek)
P.T.: Igen, és volt egy dal, aminek az volt a címe, hogy Untrained kiddo, ez az első kislemezünkre fel is került, végül magyarul, de a kiddo-t megtartottuk, mint bandanév.
K.C.: Amikor elkezdtetek zenélni hobby zenekarnak indultatok vagy akkor is az volt a cél, hogy országos ismertségre tegyetek szert?
R.M.: lnkább utóbbi. Mindannyian játszottunk már valahol korábban, úgyhogy már a legelső próbát úgy bonyolítottuk le, hogy lefektettük az alapszabályokat, ki mit szeretne, kinek mik az elvárásai, és a korábbi zenekarok hibáiból tanulva, hogyan lehetne ezt a csúcsra járatni. Olyan értelemben hobby zenekar vagyunk, hogy nem ebből élünk, de azért nem elégszünk meg azzal, hogy a négy fal között magunkat szórakoztassuk.
K.C.: Hanem még a szüleiteket is. (nevetünk)
P.T.: Van, akinek az anyukája nem szereti annyira, de csak, mert trágárul beszélek a koncerteken. (Tomi nagyon elszomorodik)
K.C.: Hogyan aposztrofálnátok magatokat, milyen stílust képviseltek, kinek szól a zenétek?
P.T.: Hogy kinek szól az nehéz. Sőt, igazából az is, hogy milyen stílust képviselünk. Kitaláltunk rá egy kifejezést, ez a sub pop.
Végül is mondhatjuk, hogy könnyűzenét, popot játszunk, viszont próbáljuk mélyebb tartalommal megtölteni. És minden olyan zenei impulzussal, inspirációval, ami számunkra fontos, ami izgalmassá teszi számunkra ezt az egészet. Próbáljuk feszegetni a határokat, amennyire lehet, és amennyire a tudásunkból kitelik.
K.C.: Hogyan lehet a civil foglalkozásotokat összeegyeztetni a zenével? Nyilván az a cél, hogy egy olyan szintre eljussatok, amikor döntenetek kell, és már nem lehettek egy személyben zenészek és reklámszövegírók vagy social media team leaderek.
P.T.: Megtisztelő, hogy készültél!
R.M.: Nagyon kedves!
P.T.: És nem is lestél közben a kérdéseidből.
K.C.: Képben vagyok!
R.M.: Jó kérdés egyébként. Egyelőre a reklámszakmás múltnak csak az előnyeiről számolhatok be. Azt általam ismert zenészeken gyakran azt látom, hogy dacára annak, hogy mennyire tehetségesek és felkészültek, a zenekari élet kicsúszik a kezeik közül, mert nincs meg bennük a projektben való gondolkodás képessége, ami nálunk, szakmai ártalomból fakadóan abszolút megvan, és ez nagy előnyt jelent, ha koncert- vagy próbaszervezésről van szó. Igyekszünk úgy építeni a zenekart, mint egy márkát gyakorlatilag. Aztán, hogy a későbbiekben mi lesz… Hát, majd meglátjuk.
P.T.: Térjünk vissza erre, ha beüt a tuti.
R.M.: Bárcsak ilyen dilemmánk lenne, hogy a civil foglalkozásunk mellett, meg tudunk-e felelni a zenekari kötelezettségeinknek. Állok elébe, ha eljön ez az idő.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez