Csernus csípőből tüzel

A Gesztenyéskert közelében, nyugodt, csendes budai környéken kínál hellyel Dr. Csernus. És nála ennek is különös jelentősége van. Az általatok kiválasztott kérdéssel kezdem a beszélgetést. Remélem az is kiderül, vajon a férfiak vagy a nők az erősebbek!

Mi a különbség a magányosság és az egyedüllét között?

Ez attól függ, ki miként értelmezi. Azok érzik magányosak magukat, akik gondokkal és megoldatlan félelmekkel küzdenek. Az egyedüllét ezzel szemben egy békés, pozitív állapot. Mindenki pontosan tudja mitől fél, mitől félhet, tisztában van a hiányosságaival. Akinek mindegy mi jön, kudarc vagy öröm, az mindkettőt megfelelően tudja kezelni, éppen ezért egyedül is jól érzi magát.

A közösségi kommunikáció kényelme a magányt vagy az egyedüllétet jelenti?

Szinte ki sem kell mozdulni az ágyból, miközben százakkal is beszélgethetünk.
Ez jelenti a magányt. A közösségi oldalak által kijelölt virtuális tér valójában szociális izolálódást jelent. Óhatatlanul is úgy érezheted, hogy történik valami, miközben kommunikálsz, de ekkor nem érintheted meg a másikat, nem érzékelsz, csak gépelsz. Ez modern magány.

Vadonatúj dologgal állunk szemben, vagy csak a formák változtak?

Nem lesz ez új dolog, mert a párkapcsolatok régen is azért maradtak együtt, mert nagy volt a megfelelési kényszer a környezetnek. Mit fog szólni anya, apa, az anyósom, az apósom, a szomszédok? Ugyanez a megfelelési kényszer most is jelen van. Itt van a lájkolás, amely egy önigazoló folyamat: bizonytalan vagy valamiben, feldobod és várod a megerősítést. Aki sok mindenre vár lájkot, az önmaga belső bizonytalanságáról és egyre inkább fokozódó önbizalomhiányáról tesz tanúbizonyságot. Visszatérve a kérdésére, az egész csak fokozódni fog, mivel ez egy olyan eszköz, amely valódi konfliktusokat nem fog megoldani.

Jelen pillanatban a férfiak vagy a nők erősebbek a magyar társadalomban?

Fizikálisan a pasik, de most már a csajok is izmosodnak. A nők is elkezdtek maszkulin vonásokat fölvenni. Ezzel nincs is gond, mert bennük az érzelmi fejlettség erősebb lett a szocializáció során, ám ez a férfiasodással folyamatosan csökken. Így azzal egyenes arányban kezdenek labilissá válni, hogy közben azt hiszik, erősödnek. Én nagyon kevés hiteles férfit és nőt látok. Az emberek nem hisznek önmagukban, nem tudnak mosolyogni, feszültek. És ez az egész sztori csak fokozódik. A pokol csak fokozódni fog…

Dr. Csernus ekkor ajánlja fel, hogy üljek át egy kényelmesebb székbe, hiszen amin eddig helyet foglaltam, az amolyan hintaszék, amelyben szinte lehetetlen kommunikálni, mert egyfolytában billeg. Megteszem, kicserélem egy másikra.

A vicc szerint a pokolban a magyarok egymást húzzák vissza az üstbe. Ez így volt mindig?

Magyarországra jellemző a széthúzás. Egymás átverése és hátba szúrása általános.

Ez honnan ered?

Ezt nem tudom elemezni személyiségszerkezet alapján. Azt tudom, hogy az irigy emberben két tulajdonság ötvöződik. Az önzés, ami jól tetten érhető azokban a mondatokban, amelyek úgy kezdődnek, hogy "nekem miért nincs…" A másik a gyávaság, hiszen a gyáva sosem vizsgálja önmaga felelősségét egy adott folyamatban, hanem megállás nélkül a másikra tereli a felelősségérzetet –valahogy így: "Neki miért van?" Nem nézi, hogy beletette-e racionális és emocionális téren az életébe mindazt, amit szeretett volna, amit tudott volna és amiben hitt. Persze hogy nem…

Érdekes a megállapítás, miszerint a párkapcsolatban nincs helye a hazugságnak, ám a munkahelyen például működik a tudatos és a tudatlan megalkuvás.

A tudatos megalkuvás az a folyamat, amikor ráébredsz arra, hogy igazából már nincs más megoldás, és nem látsz kiskaput: tudod, hogy a főnököd ki fog használni, meg fog alázni, tehát tudatosan nyeled a mérget, ezáltal tudod, hogy mérgeződni fogsz, de egyelőre nincs más kiút. Aki ezt nem tudatosan csinálja, kétszeresen is ráfázik, mindenképpen veszteni fog, és a még a saját feszültsége is viszi majd az energiát. Ez a dupla pofon kategóriája. Amikor viszont tudod, hogy meg fogod kapni a pofont, akkor fel tudsz készülni. Limitálhatod az időt a dobbantás előtt. Ha a tűrés egy olyan szintet ér el, amely már a testedre és lelkedre is kihatással van, akkor is ki kell mondanod, hogy "szia", ha lenne még más kiút. Mert aki időt nyer, az ugye életet is nyer.

Aki tudatosan alkuszik meg, előre érzi, hogy mikor jön a vége?

Számon tartja.

Társas kapcsolatban miért tilos a hazugság?

Nem tilos. Az a helyzet, hogy azok az emberek,

akik hazudnak a párkapcsolatban, sosem fogják megtapasztalni, mi a valódi intimitás. Az élet meg elmúlik. Van, aki okosan használja az idejét, van, ki elpocsékolja. Kit érdekel.

Érdekes sztorit hallottam egy párról. A pár hölgytagja egyetemre ment, ahol elkezdett internetezni. Jöttek a közösségi oldalak, majd a válás.

Az emberek megállás nélkül keresik a könnyű megoldásokat. Pedig egy kapcsolat rettenetesen sok munkát igényel. Aki nem dolgozik önmaga testi-lelki fejlesztésén, az csak hinni fogja, hogy párkapcsolatban él. Ebből lesz a vak vezet világtalan este, és csak idő kérdése, hogy mikor történik meg a szétesés.

Létezik-e recept arra, hogy miképpen is kezelhetők ezek a folyamatok?

A facebook nem egyébre jó, mint annak idején a tévék és a szappanoperák. Segít elfelejteni, hogy az irányítás nem a kezedben van. Ha nem látod át, hogy manipulálnak, akkor gondban vagy. Abban a pillanatban, amikor ki mered mondani, hogy én befolyásolható vagy, észre fogod venni, hogy a facebook, és a fogyasztói társadalom számtalan eszközével manipulálnak. Ez az a pont, amikor nemet kell mondani.

Csernus doktor életében is vannak ilyen pontok?

Engem már reggel rettenetesen sok kérdés fogad.

Levelek garmadája, web oldalak és magazinok olvasói bombáznak. Ez megint a kényelmes út választása. Felteszed a kérdést, azt hiszed, hogy megkapod a receptet, és viszlát. Szerintem ennél jóval összetettebb az út. Ha valaki szeretne tőlem valamit, jöjjön el, aztán meglátjuk. Nekem nem esik nehezemre nemet mondani, mert én tudom, hogy a másik a könnyebbik utat akarja választani, miközben azt is tudom, hogy a könnyebbik útból nem származik annyi sikerélmény. A könnyebbik út a rákefélés (sic) útja.

Ha nem teszünk bele megfelelő egységnyi munkát, akkor erre az útra lépünk?

Más kontextusból nézem. Tudom, mi történik, ha az álmainkból kezdünk lejjebb adni. Ha úgy állunk hozzá, hogy jó a szamár is, akkor abból sosem lesz ló.

Ha elérem az álmom, és abban dolgozom, ez nem fog bekövetkezni, mert minden nap szeretni fogom azt, amit csinálok. Ha bekövetkezik, szükséges megnézni, hogy az álom, amit elgondoltál, tényleg szívből jött-e, vagy csak külső nyomásoknak engedve döntöttél a dolog mellett. Ami újra azt jelenti, hogy megint igyekszel másoknak megfelelni. Lehet, hogy azt mondják, menj közgazdásznak, mert az mennyire jövedelmező szakma, de közben lehet, hogy számodra nincs benne elég szenvedély. Szenvedély nélkül pedig ebben a világban – és teljesen mindegy hogy párkapcsolatról vagy munkáról beszélünk – nem lehet kiemelkedőt alkotni. Középszerű, szürke sztori lesz az emberből.

A kényelem a legnagyobb veszély…

Mégis a kényelmesebb székbe ült le.

Az volt itt.

Ez is itt volt. Ez egy csali. Én ebből már látom, hogy az ember az életében a rögös nehéz utat játja, vagy a kényelmeset. Az ember az adott helyzetben piciny gesztusokkal nagyon-nagyon sok mindent elárul. Az én székemből például lazán, de iszonyú gyorsan fel lehet állni.