A legjobb stressz elleni terápia

Az élőzene varázsa, az igényes muzsika hatása a fülre és a lélekre olyan esszencia, amely boldogabbá és elviselhetőbbé teszi mindennapjainkat. Náray Erikával beszélgettünk mindenről, ami fontos, és amitől kellemesebben érezhetjük magunkat.

Ki az a rendező, aki megrendezhetné úgy a világunkat, hogy jobban érezzük magunkat benne?
Mindenképpen Fellinit mondanám. Időnként szívszorító lenne, de mindenképpen humoros, életigenlő.

Hogyan köti össze a zene az emberiséget?
Az egyetlen nyelv, amelyhez nem kell nyelvvizsga ahhoz, hogy a világ bármely részén kommunikálhass embertársaiddal. Régi mániám, hogy kevesebb lenne az erőszak, közöny, fásultság, agresszió, beszűkültség és még sorolhatnám, ha minden iskola zenetagozatos lenne. Nem tudom, hogy készült-e valaha kutatás arról, hogy aki zenét tanult nyitottabban, pozítívabban, erőszakmentesebben éli-e az életét, mint aki nem, de én szinte biztos vagyok ebben, kutatás nélkül is. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki, aki éppen a cselló órájáról tipeg hazafelé, szájbavágja a közértes nénit, mert elfogyott a kifli. A muzsikának nem azért kell beépülnie a gyerekek - majd késő bb felnőttek- mindennapjaiba, mert titkon mindenkiből muzsikust szeretnék gyártani, hanem mert a zene a legjobb terápia a stresszre és mert kreatívabbá teszi más területen is a művelőjét.

Nyithatja-e a füleket az igényes muzsika befogadása?
Mindenképpen. A Budapest Jazz Orchestra-val tavasszal kezdtünk bele egy kifejezetten gyerekeknek szóló előadássorozatba, ahol arra szeretnénk rávezetni mindenkit, hogy a zene nem csak úgy van egy CD-n, lássák, hallják, hogy milyen hangszerek vannak, kik játszanak rajta. És persze nem titkolt vágyunk, hogy megszerettessük ezekkel a gyerekekkel a jazz-t, ami az utóbbi néhány évtizedben szitokszóként volt használva. A koncert alatt és után is úgy tűnt, nem riadtak vissza attól, hogy jól érezzék magukat, pusztán azért mert 3 lebutított akkordnál többet hallottak. Persze megsegítettük a dolgot azzal, hogy kedvenc rajzfilmjeikből is énekeltem, amelyek előtt eldicsekedtem azzal, hogy melyikben vagyok én valamelyik főszereplő magyar hangja. Így került a műsorba a Route 66, mint a Verdák egyik dala, melyre írtam egy magyar szöveget. Minden pillanatát élveztem, hogy bepasizhatok a kiscsávóknál, mint Sally, a kék Porshe lány.

Alkalmas-e a magyar nyelv a jazzre?
Ahogy azt már az előbb is mondtam, én magam is elkezdtem magyar szöveget írni standard-ekre, mai slágerekre és állítom, hogy igen. Nagyon sok munkám van minden darabban, de szerintem kellő szókinccsel és főleg alázattal, hogy minél inkább megmaradjon az eredeti dal lüktetése, ritmikája, hangulatvilága, hogy ugyanoda kerüljenek a hangsúlyok, szóval nem könnyű, de lehetséges. Alapvetően az a legnagyobb "baj", hogy a magyarban sokkal hosszabbak a szavak, kikerülhetetlen a tőhangsúly, és nagyobb artikulációt igényel a szavak megformálása. Viszont mindig nagy sikere van annak, amit az ember a többség számára érthető módon énekel. A NŐI DOLGOK című lemezemen - amit a Jazzy nagyon sokat játszik ezért külön köszönet- is magyarul énekelek. És ha hihetek a visszajelzéseknek, akik megszerették az anyagot, azok mind azt állítják, hogy a magyar szöveg ebben erősen befolyásolta őket.

Mikor jöhet el az élő muzsika reneszánsza?
Nem tudom, de alig várom! Én mindenesetre nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen minden pénteken énekelek az Intercontinental teraszán Juhász Attilával, Cseke Gáborral, Glaser Péterrel vagy Berdisz Tomival kiegészülve. Gyönyörű a panoráma, sok a vendég, a szálloda mindent elkövet, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa, nekünk csak az a dolgunk, hogy élőben muzsikáljunk, és ezt örömmel meg is tesszük, hétről-hétre. Külön öröm számomra, hogy elhangzott az a mondat a vezetőség szájából, hogy egy ötcsillagos szállodához, ötcsillagos zenekar kell, és ezt megkapták. Szerintem ez bíztató! És ha ez még nem lenne elég, augusztusban, a Zsidó Nyári Fesztiválon, ahol Barbra Streisand előtt tisztelgünk, a legnagyobb slágereinek előadásával, szintén lesz szerencsém zenekarral fellépni, ahol a Studio 11 mellett Bujtor Balázsék, illetve a Zsinagóga férfikara gondoskodnak majd arról, hogy minél élvezetesebb legyen a műsor. Ezeken a fellépéseken is be lehetne tenni az alapot, és arra ráénekelni, de olyan méltatlan lenne és szerintem unalmas is. Az élő zenét semmi nem pótolhatja és én mint előadó pontosan le tudom mérni, hogy mennyivel jobb vagyok, ha nem egy gép, hanem zenészek állnak mögöttem, figyelve minden rezdülésemet. Ez leírhatatlanul nagyszerű érzés.

Melyik volt életed legkedvesebb koncertpódiuma, és van-e olyan, ahová nagyon vágysz?
Volt szerencsém nagyon sok helyen fellépni, de őszintén szólva, mindig is nagyon szerettem a meghittebb koncerttermeket, mint az Arénákat. Bár nyilván nem mondanék nemet egy olyan felkérésre, ahol 80 000 ember tombol, hogy láthasson. :-) De maradjunk a realitások talaján. A MÜPA mindkét termében szerepeltem már, többször is, de ha szóló koncertet csinálnék, akkor kicsit választanám, nagyon megszerettem, amikor a Bernarda Alba c. előadást játszottuk ott. Oda szívesen visszamennék!

Bokros László

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!