Nem pazarlom az időmet tovább
Az idő, amit mindannyian természetesnek veszünk. Az én saját időm, amit szétosztottam oly sok alkalommal. Feleslegesen...
olvass továbbAz idő, amit mindannyian természetesnek veszünk. Az én saját időm, amit szétosztottam oly sok alkalommal. Feleslegesen...
olvass továbbVajon igazi lehet-e egy lelki kapcsolódás két ember között úgy, ha folyamatosan másokkal is megélik a testiséget? Ha a szeretet valódi, akkor a nyitott kapcsolat nem létező fogalom. Egy igazi, elkötelezett szeretetkapcsolatban ugyanis egyetlen egészséges lelkületű férfi, vagy nő sem viseli el, ha a felesége, férje mással szeretkezik.
olvass továbbAz élet néha mindent úgy csinál, hogy kételkedned kelljen. Egyik percben úgy érzed, hogy minden rendben van, jól érzed magad, majd hirtelen, mint egy villámcsapás, elveszíted az egyensúlyt magad körül. Amit biztosan tudsz, hogy teljes sötétségben vagy.
olvass továbbValószínűleg egészen kevesen tartoznak abba a táborban, melynek tagjai egyetlen sorozatot sem követnek. Ha összeszámolnánk, hogy vajon hány óra megy el az életünkből a 6-7 évados történetek végignézésével - főleg, ha újra és újra megtesszük ezt – akkor valószínűleg egy elég ijesztő számot kapnánk.
olvass továbbAz ismerkedés kezdeti szakaszában legtöbbször csak a sötétben tapogatózunk a másikkal kapcsolatban. Ez teljesen normális, hiszen ez az időszak pont arról szól, hogy felfedezitek egymást. Ugyanakkor az ismerkedés ezen periódusa hordoz némi kockázatot is magában. Érdemes tehát nyitott szemmel tekinteni az egészre és olyan dolgokra is figyelni, amit sokszor a rózsaszín köd nem enged láttatni.
olvass továbbSenki sem mondta, hogy közvetlennek és barátságosnak lenni a nap minden percében kötelező, vagy egyáltalán lehetséges. Néha mindannyiunknak jár egy kis én-idő, amikor befelé fordulva csak azt csinálunk, amihez igazán kedvünk van – egyedül. Csak úgy, mint ahogy azt egy introvertált nő is tenné!
olvass továbbA napokban pont azt meséltem egy barátnőmnek, hogy nem akarom, hogy az élet elmenjen mellettem. Nagyon furcsa, de ennek a mondatnak hihetetlen súlya van. Azzal indokoltam, hogy: - így is odaadtam csak úgy két és fél évet egy betegség kapcsán „potyára” az Életnek, és most szeretnék magamnak és a boldogságnak adni valamennyit végre. Erre ő azt felelte: Nem gondolod, hogy ez is érted történt meg?
olvass továbbA 21. század egyik nagy pozitívuma, hogy elfogadóbbá vált a társadalom. Legalábbis hangzatos ezt állítani, miközben bujtatva még mindig ott lebeg fejünk felett az ítélkezés kardja.
olvass továbbA nők és a férfiak igencsak különböző módon mutatják ki szeretetüket, amiből nem ritkán adódik félreértés. Ha azonban egy férfi ezeket a dolgokat megteszi érted, nem kell tovább azon gondolkoznod, hogy vajon fontos vagy-e neki, mert egyértelmű lesz a válasz.
olvass továbbAnnyira más világban élünk általatok. Meghatározzátok a gondolatainkat, érzéseinket. Az életünk felett gyakoroltok hatást. Várjuk a választ epekedve, kiszolgáltatjuk minden érzésünket és gondolatainkat számotokra, nektek csak döntenetek kell, menjünk, vagy maradunk.
olvass továbbMúlt alkalommal a társ-dinamikáról beszéltünk, ami ha eltolódik a két fél között, azzal együtt jár az intimitás csökkenése, ami az érintések, érintkezések csökkenése által érzékelhető leginkább. Nő a távolságtartás, az elszigetelődés, és egyfajta ön-védelmi bázis alakul.
olvass továbbNéha az az érzésem, hogy a társadalom többségének nem számít, hogy milyen kapcsolatban van benne, csak az a lényeg, hogy kapcsolatban legyen, mert a szingliség érthetetlen és fura. Mintha akkor válnánk létjogosult személlyé, vagy onnantól kezdve kerülnénk rá a létező személyek térképére, miután kapcsolatba kerültünk x-szel, és akkor válik biztosra a helyünk ezen a térképen, amint megházasodunk és gyerekünk lesz. Mintha egy párkapcsolati viszony kéne ahhoz, hogy a személyes létezésünk valódi legyen. Mintha azzal tudnánk csak bebizonyítani az értékességünket, ha családot alapítunk.
olvass továbbIsmeritek azt az érzést, ami a feltételnélküliségről szól? Tudjátok, az a furcsa bizsergés, amit akkor tapasztaltok, amikor valaki olyannak adtok magatokból, a szeretetetekből, a jóságotokból, akitől nem vártok cserébe semmit. Sem hálát, sem kölcsönös érzéseket, sem jó szót. Egyszerűen azért teszitek, mert ösztönösen, szívből jön.
olvass továbbAz érzelmi intelligencia fontossága nem vitatott, azonban elég trükkös tud lenni. Fontos, hogy figyelj az érzelmeidre, de nem szabad, hogy kizárólag azok irányítsák az életed, hogy azok szabják meg a cselekedeteid menetét. Összegyűjtöttünk pár dolgot, ami viszont csak a magas EQ-val rendelkező egyének kelléktárában szerepel.
olvass továbbAz ember nagyon sok megmagyarázhatatlan és különleges dolgot tapasztal, vagy él meg az élete során. Néhány esetben fel sem fogjuk, hogy ezek mennyire fontosak, vagy éppen meghatározóak számunkra. Abban a pillanatban minden olyan természetesnek tűnik, és nem állunk messze az igazságtól. A különleges dolgok valóban természetesek, mert legbelülről jönnek és egy olyan világból, ami csak bizonyos időközönként nyitja meg előttünk a kapuit.
olvass továbbEz az egyetlen téma, amit minden kövér ember legszívesebben messzire elkerülne. Lehet szépíteni, amikor mondják nekünk, hogy csak „erősek a csontjaink”, illetve „molettek” és „teltkarcsúak” vagyunk, de attól még az igazság az, hogy több kiló zsírréteggel a testünkön, mi még mindig csak kövérek maradunk.
olvass továbbBelevágok a közepébe: igen, elsétáltam a szakadék szélére. Na, nem sietősen, viszont apró, félelmetesen biztos léptekkel. Tudattalan talán, s a lélekölő történések ellenére is, mindig bizakodóan.
olvass továbbBevettem a leszarom tablettám, és engedem, hagy fröcsögjön csak az egom, néha arra is szüksége van az embernek, hogy megszabaduljon az elfojtott indulatoktól, ez kevésbé mérgező, mintha bent tartanám, mert az lassan őröl fel. Néha már csak legyintek, és keserű-édes mosoly ül az arcomra, sokszor volt már így. Hányszor járjuk még ugyanazt a táncot, ismétlő lépésekkel? Egyet előre, kettőt hátra. Olyan kimerítő, olyan távoli már a cél, be kell lássam, hogy máshová is vezethet ez az út, nem biztos, hogy arra, amit egykor kettőnknek reméltem.
olvass továbbNeked nem. Tudod, megváltoztunk. Te is, én is. Régen még érdekelt megbántasz-e, átkopogsz-e cipőtalpaddal a lassacskán betonná dermedt szívemen. Ki akartál engesztelni, bebizonyítani nekem, hogy te nem vagy rossz ember.
olvass továbbMég nem vagyok kész. És te? A szomszéd néni, aki a botjára támaszkodva botorkál? Az unokatesód vállalkozó haverja? Tudod, aki esténként mindig sörözgetve osztja az észt.
olvass tovább