Hiány. Rossz dolognak értékeljük, valami olyannak, ami mindig fájóan lüktet, ami miatt pótcselekvések közé vetjük magunk és ami miatt sosem lehetünk teljesek. Negatív bizsergés, üresség...vagy mégsem?

Úgy hiszem, hogy mint ahogy mindennek, a hiánynak is van egy másik oldala. Mert, ha valami hiányzik, akkor ott teremteni lehet és kell. Nem hiába, hogy a legtehetségesebb művészek alkotásainak nagy százaléka azért jön létre, mert valamiben hiányt szenvednek, mert valami olyat akarnak létrehozni, ami nem létezik jelen pillanatban. Felismerik, hogy az életükben űr keletkezett egy bizonyos szinten, de azt is felismerik, hogy nem feltétlen tudják azt az űrt betölteni, úgy ahogy kellene. Ezért más eszközökhöz folyamodnak.

A legtöbb alkotó ember elsősorban azért kezd bele a munkába, hogy adjon. Magának és másnak ugyanúgy. Magának az érzést, hogy többre hivatott, hogy képes arra, hogy saját világot hozzon létre. Másnak pedig a végeredmény jut.

Sokan azért szenvednek, mert folyton a tökéletességet hajkurásszák.

Nem igazán hiszek a tökéletességben, mert minden relatív, tehát amit én tökéletes percnek bélyegzek, az lehet, hogy a másiknak egy forintot sem érne. A hiány is relatív, ahogy az is, hogy hogyan tekintünk rá.

Én szeretnem azt hinni, hogy a hiány is valami olyan dolog, ami ad. Ha felismerem, hogy valami jelenleg nem szerepel az életemben, akkor bizseregni kezd a talpam. Hogy menjek és tegyek érte. És ez jó.

Még akkor is jó, ha néha összeszorítom a fogam és szívok, akkor is, ha néha könnyes szemmel fekszem le. Mert felismerem, hogy valamit tennem kell magamért és azért, hogy ne az legyen az elsődleges, ami nincs, hanem arra fókuszáljak, ami megadatott.

• fejlődés hiány továbbjutás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!