Portugália a hangulatos kisvendéglők, a tenger gyümölcsei, és nem utolsósorban a napi sokszori étkezés országa. A világszerte közismert olasz, spanyol, vagy francia konyha mellett viszonylag kevesebb figyelem jut a luzitán gasztronómiára, pedig a legkisebb latin nép is szereti a hasát

Portugáliában a világszerte megszokott háromszori, legfeljebb négyszeri helyett az 5 + 1 étkezés a jellemző szokás. A nap a reggelivel kezdődik, ami nem szokott túl bőséges lenni, csak egy kávé, tea és valamilyen süti mellé, amit rendszerint munkába menet egy kis presszóban fogyasztanak el, jellegzetesen mediterrán módon, nem rohanva, hanem kényelmesen beszélgetve. Ezt követi a tízórai sütivel és valamilyen folyadékkal. Majd következik az ebéd. Délben még a munkahelyeken is 1-1,5 órás ebédszünetet tartanak, amit kényelmesen a közeli étterem valamelyikében töltenek el. Ezek legtöbb esetben hangulatos kis vendéglők, ahol gyakran csak két-háromféle ételt főznek, de házias ízekkel és elérhető áron. Ezt követi az uzsonna, majd vacsora. Végül a ceia, ami többnyire a vidéki élet jellemzője, tulajdonképpen egy éjféli vacsora, ami lezárja a napot. Egy laza menü: valamilyen leves és valamilyen könnyű fogás.

Nagyon népszerűek az ún. fado éttermek. A régi szokás szerint, amikor a portugálok elmentek vacsorázni, este 9 óra felé, teleették magukat, majd úgy éjfél körül kialudtak a fények, gyertyákat gyújtottak, és megszólalt a fado. Ez a hagyomány annyit változott a turisták kedvéért, hogy a fado éttermekben most korábban, két fogás között tartják a 10-15 perces, gitárral kísért fado műsorokat. A fado speciális portugál műfaj, az olasz és a spanyol zenével számos hasonlóságot mutat, de ezeknél talán kicsit szomorkásabb, keserédesebb hangulatú. (Ahogyan egyébként általában a portugálokról is azt mondják, nem annyira bohém természetűek, mint spanyol szomszédaik, hajlamosabbak a „sírva vigadásra” – persze azt is hamisítatlan mediterrán szenvedéllyel.)

A portugálok kedvenc étele a szardínia (főleg grillen sütve), a tonhal, a sós tőkehal, rákból készült krokettek és a tengergyümölcsei. Nagyon sok öntetet is ismernek, melyekkel szívesen ízesítik ételeiket.
A luzitán asztalokra meglehetősen ritkán kerül húsétel, akkor azonban mindenkép sok zöldség, hagyma, fokhagyma és fűszer társaságában.
Igazi nemzeti ételük a tőkehal, amit több mint 150 féle módon tudnak elkészíteni. Ám többnyire a tőkehalat krumplival és tojással eszik, amit ecettel és olíva olajjal dresszingelnek. Leghíresebb ilyen ételük, a bacalhau, a szárított sós tőkehal.

A portugál konyha különlegessége, hogy a rizst nem csak köretként, hanem akár desszertként is felhasznalják. Hozzáadnak egy kis tejet, tojást, cukrot, fahéjat, vaníliát vagy egy kis reszelt citromhéjat (aroz doce). A portugálok meglehetősen édesszájúak. Erről legjobban süteményeik árulkodnak, mint például a pastel de nata- leveles tészta vanília krémmel töltve és fahéjjal megszórva.

A mediterrán ország világhírű édes borairól is méltán híres. Ezek közül leghíresebb a portói. A portugál vendéglőkben emellett nagyon finom bólékat is kóstolhatunk. A portugál konyha a mediterrán gasztronómia egyik – ha nem a legérdekesebb ága, amelyben a tengeri népek változatos halételeit hamisítatlan délies szenvedéllyel, ugyanakkor furcsa módon valamiféle kontinentális visszafogottsággal készítik el.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!