Kis hazánk földrajzi fekvése nem igen kedvez a tengeri gyümölcsök elterjedésének, persze nehéz is a megfelelõ mennyiségû és minõségû állóvíz nélkül. És bár a régi Fiume az eleink számára biztosíthatott egy kis ízelítõt a tenger étkeibõl, ezt valószínû csak a királyi család és a nemes utazók kóstolhatták a megfelelõ üzletláncok és egyéb disztribúciós eszközök hiányában.

A tengeri egzotikumokra éhes szájak tehát csak pár éve jutnak hozzá a rákfajtákhoz, de sajnos ez az idõ még nem volt elég, hogy pontosan megismerjük és meg tudjuk különböztetni ennek a nagy családnak a különbözõ fajtáit. Ebben szeretnénk egy kis segítséget nyújtani! Az ollósok kedvelõi sokszor tanácstalanul kémlelik a hazai éttermek kínálatában a rákételeket, nehéz eldönteni ugyanis, hogy a fantázianév melyik fehérhúsút takarja. „Ollózzuk” tehát össze! Garnéla: a legkisebb ehetõ rákfajtához tartozik, az elõkészített félköríves formája talán a hernyóra hasonlítható, tehát próbáljunk elvonatkoztatni az elsõ benyomástól. Ha otthon szeretnénk elkészíteni, akkor konzerv vagy fagyasztott formában fogjuk kivenni a nagyobb áruházak pultjaiból, de félõ, hogy az éttermek is ezeket a változatokat használják. Ezek következtében sajnos ritkán találkozhatunk itthon friss garnélával, a tartósított változatai pedig nem nyújtják ugyanazt a kulináris élményt. Ha rákkoktél vagy Fruit di Mare pizzát rendelünk, akkor erre a fajtára számítsunk! Scampi: az olaszos elnevezés a méretben eggyel nagyobb és ollós rákokat jelenti, viszont mivel sokszor csak a farokrészbõl kinyerhetõ húsával találkozunk, sokan keverik a garnélával. A spanyol paella-hoz ezt használják. Languszta: ez már egy nagyobbacska példány, de olló nélküli, így könnyen megkülönböztethetõ a rákfajták legnagyobbjától, a homártól. Páncélja megfõzve sem válik rózsaszínné vagy vörössé, hanem sárgás árnyalatokban tetszeleg a tányéron. Homár: Kétségkívül a legnagyobb és legdrágább ehetõ rákfajta. Ollóiból és hasából szippanthatjuk ki a mennyei fehér húsát. Az élénkvörös ínyencséget az ötcsillagos éttermek étlapján fogjuk csak megtalálni idehaza, de egyszer megéri rááldozni azt a pár tízezret! Talán Önöknek is feltûnt, hogy nem szerepel felsorolásunkban a hazánk éttermeiben oly elterjedt királyrák. Egyszerû a magyarázat, mert nincs ilyen rák a gasztronómiában! Ez egy fantázianév, ami jó marketingfogásként tetszeleg az étlapon, de semmilyen tudományos megalapozottsága nincs. De ne aggódjunk, bizonyára rákot kapunk, de elképzelhetõ. hogy a séf sem tudja elõre, melyikhez fog hozzájutni legkönnyebben.

:

Forrás: Lilith Gasztrománia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!