Lehet egy szálloda megfelelő helyen, lehet kedvező árú és megfelelő csillagozású, de nem minden arany, ami fénylik. Egy 4 csillagos pályaszállás sem biztos fenékig tejfel. A tapasztalat sajnos megerősített ebben.

A kitzbüheli Pass Thurn hágónál található négycsillagos hotel a pályaszállás ellenére is egy kicsit „fapadosnak” mondható. Mindezt azon tapasztalatokra alapozom, amit a vendégek a helyszínen éltek át. Kezdjük a sort a szobafoglalással. Egy ilyen minőségű szállodában lehetőség van lakosztály bérlésére. Mivel ezek a legnagyobbak, ezért csak ide tudnak pótágyat a legjobban elhelyezni, így a nagyobb családok (4-6 fős) ezekbe kerültek. Sajnos, aki erre fizetett be, (2-3 fős család, vagy pár) az jól ráfizetett, hiszen meg kellett elégedniük egy kisebb, azaz átlagos szobával. A szállodának az ilyen felmerülő problémákról jobb esetben még szerződéskötés előtt tájékoztatni kell a magyar közvetítő utazási irodát, aki azt továbbítja az érdeklődőknek. A probléma csak a helyszínen derült ki, ami egy 5 éjszakás foglalásnál meglehetősen kellemetlen. Ezen túljutva, a vendégekkel aláíratnak (már akik aláírják) egy felhívást, hogy a szállodában kívülről behozott étel, de legfőképpen ital, azon belül alkohol tartásáért 50€ büntetést kell fizetnie. Már kutakodnak is a vendégek után? Talán így akarják növelni a bár forgalmát, de nem hiszem, hogy ilyen megoldásokkal kellene. Akik pedig ezt a kvalitást keresik, mármint a 4 *-os hoteleket, azok biztosan otthagynak jó pár eurót pluszban, akár hoztak magukkal hazait akár nem. A következő díjtétel a füstriasztó jogtalan megszólaltatása volt, ami már 100€ büntetést vont maga után. Talán ezeket a szankciókat egy diákszálláson be lehet vezetni, vagy ha éppen ide érkeznének diákok, de akkor is ezt a tanárokban kell tudatosítani, egyébként ez valami brutális tévedés. Szerintem. Étkeztetésnél is voltak kisebb hiányosságok, ami a kategóriát illeti. A válogatott magyar személyzet nem a legjobbra sikerült - de lehet hogy a fejétől bűzlik a hal -. A felszolgálók gyorsasága nem volt a legideálisabb, időnként a modoruk sem, tisztelet a kivételnek. (Nagyon sok külföldi hotelben, étteremben dolgoznak egyébként magyar felszolgálók, szakácsok, akik a személyzet megbecsült tagjai.) Mind a vacsora mind a reggeli önkiszolgáló jelleggel működött, de így is sikerült homokszemeket gördíteni a gépezet működő kerekei közé. Időnként nem voltak tányérok, amire szedni lehet az ételt, időnként nem volt étel, amit lehessen szedni, időnként mindkettő hiányzott. Nem ártott volna egy kis figyelem és jól szervezettség, hogy időben történjen a pult étellel és tányérral való feltöltése. Reggelinél ezen felül még a teavíz is akadozott, mivel érdekes módon 1 db szamovár nem tudta kielégíteni a több mint 100 fős vendégsereg igényét. Lehet, hogy nem kellene ennyi embernek egyszerre teáznia télen? Valamint reggelizni kizárólag 8 óra után lehetett, előtte 10-15 perccel nem engedtek be vendéget! A következő étkeztetési probléma az ebédeltetésnél merült fel. A hotel felajánlotta, hogy a vendégek, pályaszállás lévén, betérhetnek ebédelni, akárcsak egy pályamenti hüttébe. Eddig semmi probléma sem lenne, 120-150 fő ebédeltetése nem rossz forgalom, a vendégeknek is kényelmes, csak hát megint a jól megszokott kiszolgálás, tudniillik a személyzet ugyanaz maradt. Ezért akik nem időben érkeztek, azok akár egy-másfél órát is várhattak a megrendelt ételükre, nem is beszélve az italról. A rutinos felszolgáló „-Mondja csak, megjegyzem.” mondata után a „-Sajnos elfelejtettem.” hangzott el, pedig csak forrócsoki és üdítő lett volna. Az ebédeltetés káoszba fulladt és mindenki egyre türelmetlenebb lett. Érthető. Pedig a szakács a helyén volt, és volt legalább 3 felszolgáló, amiből ha egy a pultban áll és semmit nem csinál, csak az italrendeléseket adja ki, a másik kettő meg nem üresjáratokban jön-megy, hanem felírja rendesen a rendeléseket és leadja, kifele pedig esetleg visz is magával italokat, vagy elkészült ételeket, befele pedig a rendeléssel együtt behozza a leszedett tányérokat, flottul ment volna minden. Maguk ajánlották fel, hogy ebédeljenek náluk a vendégek, de csak utólag a nap végén jöttek rá, hogy ha 2-3 kész menüből lehetett volna választani, akkor még az ételek is gyorsabban pörögtek volna ki. Sajnos legközelebb már nem volt... Inkább a hütte, ami árban ugyanott van. Egyéb szolgáltatás tekintetében - például internet – a hotel elég gyengén muzsikált, vagy inkább elégtelenre vizsgázott? Üzemelt ugyan egy méregdrága (2€/15 perc) internetes gép, amin dolgozni nem lehetett; aki csatolt fájlokat akart küldeni, az csak nézhetett, mert minden funkció le volt tiltva. Csak böngészni és emailt lehetett olvasni. Wi-fi elérhetőség nem volt, ezért akik laptopot hoztak, hogy dolgozzanak és kapcsolatot tartsanak, ha volt saját mobil internetük, ezt csak akkor tudták megtenni. Röviden, vagy nem is annyira, ennyi, ami megkeserítheti a közel egyhetes kikapcsolódást.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!