“Hát figyelj, ettől azért vannak keményebb dolgok is az életben” – így okozhat fájó emlékbetöréseket a traumák elbagatellizálása
Viszont hangot kell emelni ezekért az emberekért, és nem lehet ignorálni a mélyen eltemetett, régi, megrázkódtató élményeket sem. Az ember - legyen éppen bármelyik élet szakaszában -, ugyanúgy ember. Egy érző, humánus lény. Az évek során bölcsebbé válunk, talán erősebbé is, de felejteni nem felejtünk.
Hogy miért is áll ilyen rosszul a traumainformáltság manapság nálunk? Kérdezzük sokan. A válasz sokrétű lehet. Ez az egyszerűbb út. A menekülés, a felejteni akarás, a fel nem dolgozott történések kényszeres eltemetése. Pszichológusok ezrei állítják, hogy valóban nagy a gond traumainformáltság téren. Tény és való, a továbblépés egy elengedhetetlen része az életünknek, de egy egészséges, lelki-testi gyógyulás nélkül ez sosem valósulhat meg igazán.
Ez egy hosszú folyamat mindenki életében, de csodás, ha végül célt érünk. Ne felejtsd el, segíteni, vagy csak egyszerűen meghallgatni a másikat, akár életet is menthet. Mindannyian máshogy látunk dolgokat, legalábbis egy minimális eltérés mindig fennáll, de a traumák létjogosultságát sosem vonhatjuk kétségbe.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez