Kinőttük egymást

Nehéz voltál. Ne érts félre, nem feltétlen rosszmájúan mondom ezt. Utólag belegondolja többet nyomtál az életszemléletemen, mint a szavaid súlya nyomtak a szívemen. Vagyis inkább a súlytalanságuk.

Nem tudom, hogy erő vagy gyengeség a túlzott megbocsátásom, de már könnyebben gondolok rád is. Már rád mosolyognék, ha meglátnálak, már nem tudok mérges lenni. Magamra sem.

Mert tudom, hogy nem lehet embereket arra kérni, hogy valami olyan mellett kötelezzék el magukat, amik nem ők. Továbbjöttem. Továbbjutottam. Azzal, hogy elengedtem a dolgokat, amik valószínűleg csak iránymutatásként szolgáltak az életemben, felszabadítottam magam. Senkit nem lehet arra kérni, hogy örökre maradjon az életed része, néha sajnos ugyanúgy kinövünk embereket, öleléseket és helyzeteket, mint a kedvenc farmerünket. Tudom, hogy még mindig nézel. Hogy nem tudnál elmenni mellettem szó nélkül, hogy igazából büszke vagy, mert már tudom azt, amit tudok.

Az ember lelkét nem lehet megbilincselni. Lehet próbálkozni, lehet könyörögni a másiknak, hogy változzon, de ha nem maga miatt teszi, akkor továbbra is az egyhelyben toporgás lesz a válasz.

Engem senki nem kért, hogy változtassak, csak szépen csendben leszakadtak azok az emberek az életemről, akik más cél felé akartak kanyarodni. Tulajdonképpen már nem fáj, mert tudom, hogy meg tudom csinálni. Hozzád is azért ragaszkodtam annyira, mert szükségem volt a visszajelzéseidre, a szemrebbenésedre, a csodálatodra, a mosolyodra, arra, hogy amikor a célegyenesbe érek, a levegőbe csapj, és büszke legyél rám.

Már nem vagy itt, maximum a távolból örülsz nekem, nem tudom. Azt viszont igen, hogy én megtanultam magamnak örülni. Megtanultam büszke lenni magamra, anélkül, hogy önteltnek érezném ezt. Megtanultam, hogy a fejlődés utáni vágyam többet nyom a latban, mint bárkinek a dicsérete.

És hogy magam kell jól motiválni ahhoz, hogy mindig a célba érjek.

Megtanultam, hogy el lehet engedni úgy valakit, hogy közben valahol a bordáid alatt még mindig őrzöd a szeretetét.

Hogy szerethetsz valakit úgy is, hogy közben nem akarsz már az élete része lenni.

Hogy néha a szeretet megmarad, egyszerűen csak kinőjük egymást.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!