Sokan úgy gondolják, hogy évekkel ezelőtt sokkal könnyebb volt olyan párt találni, aki mellett nyugodtan hajthattuk álomra a fejünk, hogy régen romantikusabbak voltak a férfiak, sebezhetőbbek a nők. Megint mások viszont úgy látják, hogy sosem volt ennyire könnyített a pálya, mint manapság, a rengeteg applikációnak és társkeresőnek hála. Egy dologban azonban mindenki egyet ért: a randizás már közel sem olyan, mint egykor volt.

Már a századfordulóra visszatekintve is elmondhatjuk, hogy hatalmas változások történtek az ismerkedéssel kapcsolatban, és a romantikus kapcsolataink a kultúra egy cikkelyévé alakultak, mint minden más. A randevúzás fogalma csak valahol a 20. század elején állt össze.

Az 1900-as évek elejéhez képest már ekkor is jelentős fordulatot lehetett megfigyelni. Akkor még a nők leginkább a szüleik jelenlétében válogatták ki a jelentkezők közül, hogy ki érdemes a kegyeikre, - és persze rendelkezik a legnagyobb vagyonnal- majd az így formálódott párok elsősorban közösségi eseményeken múlatták az időt. Nem igazán létezett a „randizás”.

A századforduló után már kissé lazultak a szigorú szabályok, és felügyelet nélkül is eljárhattak a fiatalok, de még mindig a házasság volt az elsődleges cél. Mostanában van, hogy csak évek múltán, vagy akkor se kerül szóba a dolog.

A 20. század elején még szigorú protokollhoz volt kötve, hogy mi a módja annak, ha a férfi látni akarja választottját, azonban a ’20-as évekre ez is dinamikusan megváltozott.

Az udvarlás így cserélődött le a randevúzásra, amely több szabadságot adott, hiszen kevésbé szabályozott és személyesebb forma.

„Más dolgok kerültek a fontossági lista elejére, és azáltal, hogy a továbbtanulásban, munkában is több lehetőség adódott a nők és férfiak életében, a potencionális randipartnerek száma is növekedett.”

Így kerültünk egyre közelebb a mai helyzethez, és az udvarlás rituáléja valahogy elveszett időközben.

Az ’50-es években a randizás már inkább a fiatalságról szólt, mint a szülők elvárásairól, azonban a szexualitás és a szex még mindig kerülendő témának számított. Ennek ellenére már nem csak házasság után kerültek intimebb kapcsolatba a fiatalok, el kezdtek kísérletezni a szexszel.  

A ’60-as években azonban felgyorsultak a dolgok. Egyre népszerűbbé vált a rock ’n’ roll és a vietnámi háború árnyékában egyre jobban készen állt a fiatalság a forradalomra. A szex a szabadság nevében történt. A hippi generáció már teljesen máshogy látta a helyzetet, mint az azt megelőző: ők szexuális forradalmat robbantottak ki, és nem nagyon ismertek tabukat. A nők el kezdtek fogamzásgátlót szedni, és a szabad szerelem nevében már nem sokan vártak a házasságig az első együttléttel, azt tették, amit épp jónak láttak.

Itt kezdtek felbomlani a randizás szabályai és a modern „csak kavarunk” felfogásnak is ekkor ágyaztak meg.

A következő lépés már az online párkeresés volt, és még jóval azelőtt elkezdődött a folyamat, hogy az emberek nagy része internethez jutott volna.

1965-ben két harvardi diák kreálta az első társkereső felületet, aminek az „ Operation Match” nevet adták. Ez adta az első löketet a neten köttetett szerelmeknek.

2017-ben már szinte nem tudsz olyan egyedülállóval találkozni, akinek ne figyelne ott valamelyik randiapp a telefonján. A mostani generációk már sokkal többet foglalkoznak magukkal, fontosabbá vált az egyén, mint valaha, azonban ez nem minden esetben könnyíti meg a helyzetet. Sőt.

Nehezen találjuk ki, hogy mit akar a másik, hogy tervezhetünk-e komolyan, vagy még legalább 5-en pályáznak a helyünkre.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egész randizást le kellene húznunk a wc-n, hiszen ha szerencsések vagyunk, akkor így is találkozhatunk azzal, aki pont arra vágyik, amire mi.

Csak lehet, hogy nem pont Tinderen. 

• randizás szabadág szerelem változás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!