Kérem szépen, ezt is megértük. Múlt héten az MLSZ honlapján majd| tízezer ember tette le a voksát amellett, hogy december 31-én lejáró szerződésének meghosszabbításával Várhidi Péter maradjon labdarúgó-válogatottunk szövetségi kapitánya. Jó és szép, csak éppen az a kérdés: mit kezdjünk most ezzel?

Várhidi Péter nem egy playboy-alkat. Nem kelt nagy feltűnést, nem tesz hangzatos kijelentéseket, bár nyilatkozataiban többször is odamondogat egyeseknek. Az mlsz.hu-n saját blogja van, ott írta a következőket: |(...) az idő tájt, amikor én tavaly tavasszal az MLSZ-hez kerültem az U19-es válogatott élére, a sportújságban még javában tartott az a kampány, amelyben az olvasók Lothar Matthäust követelték vissza a szövetségi kapitányi posztra. Ha jól emlékszem, akkor ő sokkal több voksot kapott, mint most én! Tudom, költői a kérdés, de - ki érti ezt?| Bizony, az idők gyorsan változnak. Várhidi okos ember, tudja azt, amiről sokan megfeledkeznek: azok, akik most a maradására voksoltak, egy rosszabbul sikerült meccs után már távozásának szószólói lehetnek...Persze ne legyünk ünneprontók, napjainkban ugyanis a válogatott szereplése - hosszú idő után - megint szalonképes beszédtéma. Ehhez nem kellett más, mint az olaszok és a lengyelek elgyapálása, és persze az EB-selejtezőkön mutatott jó forma. Tudatos elemekkel tarkított, érett és eredményes futball - ez Várhidi és Geráék keze (és lába...) munkája. Mit hozhat a jövő, miben bízzunk? Várhidi légióscsapatot épít; megfigyelhető, hogy a kezdőcsapatban legjobb esetben is csak 1-2 olyan futballista lép pályára, aki itthon keresi a kenyerét. Tudás szempontjából tehát aligha lehetne többet kihozni ebből az |emberanyagból|, hiszen ha valaki Angliában vagy Olaszországban akár csak másodosztályú csapatban is, de megállja a helyét, rossz futballista semmiképp nem lehet. A válogatott korösszetételében sem találhatunk kivetnivalót: míg a felnőttkoruk első éveit taposó titánok (Dzsudzsák, Feczesin, Priskin, Vass...) a reményteljes jövő üzenetét hordozzák magukban, addig a tapasztalt, befutott játékosok (Gera, Hajnal, Juhász...) a biztos jelent képviselik a csapatban. Bizonyára nem túlzás leírni : pillanatnyilag nehéz lenne ennél jobb magyar válogatottat összerakni. A bizonyítás ideje a 2010-es dél-afrikai Világbajnokság selejtezőin jön el számunkra, mégpedig kedvezőnek mondható előjelekkel. Az utóbbi hónapok eredményeinek köszönhetően ugyanis a válogatott immár a világranglista 48. helyét foglalja el, ami a november végén esedékes világbajnoki selejtező csoportok összeállításakor jöhet majd jól. Miért is? Nos azért, mert a FIFA ún. kalapokba gyűjti az egyes országokat, játékerő alapján (Európában az ún. első kalap a legerősebb, a hatodik a leggyengébb). Tehát, a mi kontinensünkön hat ilyen kalap létezik, mindegyikbe kilenc ország kerül, kivéve az utolsót (a leggyengébbet), abba nyolc név soroltatik be. Értelemszerűen, minél előkelőbb kalapba kerülünk, annál több, könnyűnek ígérkező ellenfelet kapunk (Európában a majdani kilenc selejtezőcsoportba - egy kivételével - 6-6 ország kerül, minden kalapból 1-1. Csak egyetlen csoport lesz, ami a többitől eltérően 5 csapatos lesz majd). Számunkra jól jön, hogy a FIFA újabban a világranglistás helyezést is figyelembe veszi a kalapok rendezésekor, amibe beleszámítanak a barátságos mérkőzések eredményei is. Ezek alapján jelenleg a harmadik kalapba kerülnénk, ami a korábbi sorozatoknál lényegesen kedvezőbb helyzetbe hozná Magyarországot, mivel több könnyebb ellenfelet kapna a csoportküzdelmek során (legalábbis papíron...). Ehhez nem kell más, mint minél jobban szerepelni a hátralévő két EB-selejtezőn (Moldova és Görögország ellen), megőrizni, esetleg tovább javítani jelenlegi helyezésünket a világranglistán. Ezek után, vajon meghosszabbítja-e az MLSZ Várhidi Péter szerződését? A prognózis kedvező, és valljuk be őszintén: semmi ok a változtatásra. Sehol sincs megírva, hogy Magyarországon csak egy, vagy maximum két évig lehet valaki szövetségi kapitány (Németországban a labdarúgó-válogatott élén eddig mindösszesen tíz (!) szakember dolgozott 1934 óta, a jelenlegi trénert, Joachim Löw-öt is beleértve). Eredmények már vannak, miért ne kaphatna hosszú távon is bizalmat egy olyan ember, aki a jelek szerint képes maradandót alkotni? Néhány siker elég volt tehát ahhoz, hogy e csipkerózsika-álomban szunnyadó futballnemzet ébredezni kezdjen. Reméljük, nem alszik vissza! Zeller Zoltán

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!