Tudod mi a legjobb érzés? Jelen lenni. Beledőlni a mostba. Lehajtani a teraszon a reggeli kávéd, úgy, hogy közben nem gondolsz arra, hogy milyen hibákat követtél el, amiket most már nem tudsz újrarajzolni vagy korrigálni. Behunyni a szemed és élvezni a napsütést, úgy, hogy nem aggódsz minden másodpercben a holnapon.

Beszívni a pillanatot és érezni, hogy most jó. Hogy most nem lennél máshol. Hogy akárhol is vagy, a helyeden vagy.  Hogy hálás vagy azért, ami a jelenben átölel és nem állítanád meg az életet csak azért, hogy egy apró részletet megváltoztatva még tökéletesebbé tedd azt.

Mert a tökéletesség illúzió. Én nem ezt keresem, hanem valami olyat, ami igazi, és amit nem akarok újratervezni, mert szükségtelen. Valami olyat keresek, ami az enyém, még akkor is, ha más csak szemforgatva nyugtázza, hogy megint rosszul döntöttem.

Nem számít, ha néha rosszul döntünk. Az számít, hogy merünk dönteni. És élni.

A legtöbb ember kondíciókat aggat a boldogságára. Értelmezni próbálja, megfejteni, kibogozni, mintha csak egy ősi nyelven a falba karcolt felirat lenne. Azonban sokszor azzal, hogy definiálni próbáljuk, elcsúszunk a lényeg felett.

Néha rá kell jönnünk, hogy nem mindent kell megértenünk ahhoz, hogy csodálatos legyen. Hogy sokszor valaminek pont abban van a szépsége, hogy egyszeri és megismételhetetlen.

Pont, mint ez a pillanat.

Van, amikor nem tudom, merre van az előre. Van, amikor igazából csak saját magam húzom vissza és olyan emberekbe vagy dolgokba, helyzetekbe kapaszkodom, amik már rég homokként csúsztak ki a kezeim közül. Van, amikor azt érzem, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb ember a világon és olyan is van, amikor azt érzem, hogy minden sikerül és ennél tökéletesebb nem is lehetne az életem. Szélsőségesen élem meg az érzelmeket, amit sokan nem tudnak követni. Sokszor én magam sem.

• élet érzelmek lélekhangok pillanat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!