Hát ezt is megéltük! Gyermekkorunk bálványa, aki a Veszélyes kölykök gyönyörű rendőrnőjének szerepében sokunk szexuális fejlődésére gyakorolt döntő hatást, az idő múlásával küszködő középkorú nőt alakít.

Amy Heckerling, számos sikeres tinivígjáték (Változó világ, Spinédszerek, Lúzer) rendezőnője elkészítette saját életének szórakoztató, vidám, ugyanakkor elgondolkodtató paródiáját. Az Anyád lehetnék főszereplője egy sikeres, médiában dolgozó negyvenes nő - akárcsak a film rendezője. Rosie 40 éves egyedülálló anya Los Angelesben. Az élete nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte. A tinisorozat (még egy érdekes párhuzam Heckerlinggel) amelynek a producere, komoly bajba kerül; a főnöke meg akarja szüntetni, Rosie asszistense pedig folyton szabotál. Odahaza sem mennek sokkal jobban a dolgok. A volt férjnek gyereke lesz egy fiatalabb nőtől, miközben a Rosie-val közös lányuk, Izzie a serdülőkorba lép, és a Barbie babák után egy Dylan nevű iskolatárs köti le minden figyelmét. Egy szép napon tehetséges ifjú színész, Adam Perl tűnik fel a szereplőválogatáson - és Rosienak nagyon bejön. Ráadásul ez az érzés kölcsönös (naná, melyikünknek ne jönne be az ötven felé araszolva is szupervonzó Michelle Pfeiffer?) Az esze hiába tiltakozik a nagy korkülönbség miatt, a hormonok végül győzedelmeskednek. A gonosz asszisztens még kissé bekavar, de a happy end végül elkerülhetetlenül bekövetkezik. Kedves, szórakoztató film, amelyet némi keserédes humor, és Michelle Pfeiffer szerethető, önirónikus alakítása megment attól, hogy a szokásos hollywoody sziruptengerbe süllyedjen.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!