A magyar dalszövegírók alkotásaiba merülve rá kell döbbenünk, hogy bizony nem mindegyik József Attila. Finoman szólva. Vettünk egy nagy lendületet, és - pszichológusunk határozott ellenjavallatát figyelmen kívül hagyva, - elemezzük ezeket a műalkotásokat....

A piac vastörvényei szerint, bizony mindegy mit csinálsz, ha el tudod adni. Tehát ezen logika mentén, ami régen Harangozó Terike volt, az ma Kozsó és a No Thankx.

Listánkat kezdjük is talán a legfiatalabbakkal, azokkal, akiknek megjelenése (és eddigi érthetetlen fennmaradása) a hazai poppiacon az egyik legnagyobb rejtély a Soho Party Bettyjének hangja óta.

I. Az Anti Fittnesz Klub A No Thanx : Egy Másik Nemzedék

A dalocska tipikusan a 21. század kisemberének sodródását mutatja be, a fiatalság útvesztését, útkeresését. Kegyetlen világunkban nehéz jó célt találni, ebben szeretne a sokat látott tizenéves szerző (?) segíteni.

Elemezzünk, első strófa:

MINDEN FEJREÁLL HOLNAP,
RÁNK MÁR SENKI SEM SZÓLHAT.
NEM KELL TÖBBÉ A SZENTBESZÉD!
EZ EGY MÁSIK NEMZEDÉK.

Kifordult világunk hajszoltsága szétpattintja a költő lelki békéjét, ezáltal tör belőle a már-már babitsi magasság. A vég, a béke vágya, és hatalmas korosztályi szakadék tragédiája fakad ki a második sorban, elszabadult a 16 éves őserő. Őt már semmi sem állíthatja meg, még a közelebbről meg nem nevezett Szentbeszéd sem, így láthatólag mindenféle klerikális reakciót elutasít az ifjú Che. Egyértelmű, '68 feltámadt.

Második versszak:

MONDTUK SZÉPEN ÉS DURVÁN,
LELKÜNK ÉBREDŐ VULKÁN,
KITÖRNI KÉSZ, S AMI RÉGI, MIND ELÉG,
S JÖN AZ ÚJABB NEMZEDÉK…

Sajnos az előbb említett feltörő düh miatt, nem egészen sikerült a rögtönzött irodalmár csapatnak sem megfejteni a Titkot, amit a második strófa rejt, de abban biztosak vagyunk, hogy az érettségin - márcsak bosszúból is (mivel mi a régi nemzedék vagyunk) megbuktatjuk őket.

Több versszakot nem is kell elemezni, a továbbiakban mutassák meg a fiúk a bizonyítványt:



II. Kozsó: Szomorú szamuráj

A magyar dalszöveg irodalom ifjú koszorús költőinek művei aligha érthetők meg a nagy elődök munkásságának beható ismerete nélkül. Ezek közül kétségkívül fároszi világítótoronyként emelkedik ki Kozsó alakja. A szöveg- és ritmuskohézió legendás mészárosára - mint azt stílusteremtő fizimiskája is mutatta - komoly hatással volt a távol-keleti kultúra. A középkori japán költészet ihlette klasszikusa, a Szomorú szamuráj mindenképpen megérdemli, hogy komolyabban is górcső alá vegyük.

Önmagában már a felütés is a magyar költészet Olümposzára repíti a szerzőt:

Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei!
Mha nahno mha nahna rikho! Ihni Kohei!


A központozásért és a helyesírásért nem vállalunk felelősséget, de, hát a nem létező nyelvekben pont az a jó, hogy nincsenek szabályaik. Azért valljuk be, nehezen tudjuk elképzelni azt az ihletett pillanatot, amikor Kozso papírra vetette ezeket a maradandó gondolatokat, majd azt mondta magában: igen, ez így pont jó lesz!

A nóta folytatása ezek után már tulajdonképpen érdektelen is volna, a művész ezt a magasságot az opus további részében már csak megközelíteni tudja. Mégsem tudjuk azonban megállni, hogy ne idézzük a Tinódi nyomdokain haladó históriás költészet eme gyöngyszemét:

Hol volt, hol nem volt: élt egy szamuráj!
Igazi mesemondó nagy király!
Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi!
Hiszi a piszi, aki elhiszi!

(a rap rész moderálva - a szerk.)

Ne is időzzünk olyan sokat Kozsó nagyon is megérdemelt érdemtelenségén, és haladjunk tovább:

IV. Hooligans
V.Soho Party

VI. Akela - Forr a dalom

A magyar dalszövegírás irodalom és jó ízlés elleni legnagyobb támadását minden bizonnyal az Akela követte el, ezzel a iszonytatóan fájó áthallással. Szegény Katona Lacinak láthatólag komolyabb nehézségeket okozott néhol a nyelv, de ezt igazán imponáló lelkesedéssel pótolta. Lássuk is a verset:

Mindenhol elérnek szabályok
Kutatják mit zabálok, szlopálok
Meghalni kész vagyok azért
Amiért élni szeretnék

Ebben a versszakban a mélyről jövő költő Sinka László-i magasságokba törő nyelvezettel utasítja vissza a szabályszerű világot, tudatosan vezetett metaforával gondosan rejti el az avatatlan szemlélő elől, hogy senki ne nézze meg az ő kajáját és piáját. Sajnos az utolsó sorban nem magyarázza meg, miért is szeretne élni, igaz, higgyék el nekem, jobb is ha nem tudjuk. Nézzük tovább:

Ősi törzsek zenéjét hallom,
Rettegett minden birodalom
Ha elhallgatnám biztos megölne
Akár a méreg kitör belőlem!

Míg előbb a fennálló rend kritikáját fogalmazta meg a költő, addig itt már nem áll meg az egyszerű bírálatnál, sorai csak úgy duzzadnak a tennivágyástól. Az ősi múltba való visszatéréssel egyszerre vágyik el a szomorú és szürke jelentől, és egyszerre tekint vágyakozva a dicső múltra. A költői eszközök tökéletes alkalmazásával, a mesteri szintre emelt ritmikával, és az olyan rímekkel, mint a hallom/birodalom, megölne/belőlem a földhöz vágja olvasóját, illetve a dal hallgatóját. Ahonnan aztán valószínüleg már nem is akar felkelni.

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!