A konfekció hanyatlása

A nyolcadik elkeseredett farmervadászó körút után, teljesen összetörve néztem magam a tükörben. Hogy lehet, hogy egy farmer sem jó rám vagy ha a méret jó, borzalmasan áll? Ilyen kövér vagyok? Ilyen aránytalan? Hol van a hiba?

Rá kellett jönnöm, hogy a hiba nem bennem van. Ha egy kicsit tudatosabban tekintesz körül, te is látni fogod, hogy amit a konfekcióüzletekben, a közkedvelt márkák nevei alatt kapni lehet, az egy katasztrófa. A vásárlás egy kimerítő lélek-túra lett.
Kezdjük a ruhák minőségével. Az úgy nevezett „special price” darabok ára első blikkre valóban kedvező, amíg a póló két mosás után elveszti a formáját, a farmer két hónap után kiszakad, a cipő sarka egy nap után leesik. Arról nem is beszélve, hogy igénytelen a kivitelezés, az anyag pedig ócska, filléres műanyag. Minőséget akarsz? Fizesd meg, mondják! Megtalálod azt a pólót is, ami nem veszti el a formáját, azt a farmert, ami nem szakad ki, és azt a cipőt, amit nem kell rögtön sarkaltatni vinni, gondolom mindenki sejti, ez melyik árkategória.

A másik nagy gond: a szabás, a forma. Nem csak nekem nehéz előnyös darabokat találni, mindenkinek az. Mihez kezdjen ráadásul az a nő, aki nem tudja, hogy mi áll neki jól? A népszerű üzletláncok olyan szabásvonalú darabokat dobnak piacra, amelyek követik a kifutók trendjeit, ezzel nincs is semmi baj. De az, hogy szinte csak ezeket találni meg a polcokon: buggyos váll, bő szabás, hárem-nadrág és a többi, még az életkedvemet is elveszi. Olyan formák ezek, amelyek az átlagos, arányos alakot elcsúfítják, ráadásul egy komplett garnitúrát kell vásárolnod ahhoz, hogy fel tudd venni ezeket a ruhákat. Ugyanis csak együtt mutatnak, ha mutatnak.

A farmer-agónia. Mivel a korábbi évek folyamán már jópár remek farmert vettem magamnak, kizárt dolognak tartom, hogy bennem van a hiba. Mindig is nehéz ügy volt a farmer-vásárlás, de ennyire sosem. Egyrészt: mintha egyre kisebbek lennének a méretek. Jóllehet, a mérettel nem igazán kell törődni, de a lélektani hatásról ne feledkezzünk meg: amikor 42-es farmert kell magamra húznom, hiába jó, utálni fogom a farmert is, a márkát is és magamat is, főleg, ha nem vagyok 42-es méret. Az ilyen-olyan zsebekről, koptatásokról, zipzárakról, mintákról, csípőfazonokról, olyan szűk szárakról, hogy a lábfejem sem fér bele, nem is beszélve. Csoda, hogy az ember lánya nem talál megfelelő farmert magának?

Hovatovább, a legtöbb ruháról kiderül, hogy melyik üzletből való és szerencsés vagy, ha naponta csak kétszer jön veled szembe. Hová tűntek a régi szép idők? Amikor letisztult, egyszerű, örök darabokat lehetett venni és ha trendi hangulatba kerültünk, tudtunk venni egy-egy elborult szín-vagy formavilágú blúzt, nadrágot, cipőt, hogy feldobjuk örök darabjainkat? Ezek az idők elmúltak. Most örülhetsz, ha a sokadik túrádon a rengeteg elborult szín, forma és méret között találsz egy-egy letisztult, finom, örökérvényűt. Ha időd és pénzed engedi, javaslom, keress egy jó szabót magadnak!

Egyre nagyobb az igény a régi szép időkre. Hagyjuk meg a trendvonalakat tinédzserlányainknak és követeljük vissza az örömökben tobzódó vásárlást! Azt az időt, amikor nem az volt a kérdés, hogy bennem van-e a hiba, hanem az volt a kérdés, hogy a két jó farmer közül melyiket válasszam.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!