Voltál is, meg nem is

Kívülről csak az látszott, hogy az elutasítás, a sértettség és a fájdalom, mind-mind a válás miatt van jelen. Olyan volt, mintha az elveszítésünk múlna rajta, mintha vízválasztó lenne a következő lépésed. „Tölts velük minél több időt! Ne engedd, hogy a távolság közétek férkőzhessen.” Megkérdezhettem volna, hogy ugyan melyik távolság? Az, amelyik kiskorom óta közöttünk van?

Nem azért voltam mérges, mert elváltatok, hanem azért, mert ez kellett ahhoz, hogy megértsétek, sosem volt kerek egész a miénk – régóta csonka már a családunk. Nem szoktam meg azt a rengeteg figyelmet, hirtelen törődni akarást, ami ekkor ért engem. Nem is értettem, hiszen szinte semmi nem változott meg nekem. Meg sem tudtam mondani, mi zavart, miért éreztem úgy, hogy ellehetetleníted az életem. Csak arra voltam képes, hogy kérleljelek: hagyj engem, adj időt és teret nekem, add vissza a megszokottat, azt, amit már ismerek. Ne vedd el a levegőm, már így is alig lélegzem. Nincs szükségem erre, egyszerűen nem fér az életembe. Ne is lássalak - csak engedd, hogy rendbe jöjjek, hogy kicsit megnyugodjak, szép lassan megnyíljak neked, az életembe engedjelek. Hogy egyáltalán legyen helyem neked.

Messzire löktelek, hogy egyszer még közel lehess - és nekem ez egyáltalán nem volt félelmetes. Pontosan tudtam, hogy mire van szükségem, hogy mi kell nekem, akkor is, ha te ezt sosem érthetted. Biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem, mert egész hamar rendbe jöttem – bár lehet, hogy eközben halálra rémisztettelek.

Sokan gondolják úgy, hogy a válás csak szomorú lehet. De ha megkérdezel, és én jól meggondolom, valószínűleg azt válaszolom neked, hogy szükséges volt nekem. Mert sosem volt még annyira kerek, mint amennyire most végre az lehet. A válás okán levegőhöz jutottam, és kimondhattam, hogy mi hiányzott, és mi fájt nekem - végre mérges lehettem. Végül nem öleltem sokáig a dühömet, dolgoztam rajta, hogy minél hamarabb tovaszállhasson, és elengedjem. Aztán lett egy csomó helyem, új vágyam és igényem. Lett helyem neked, és hozzád fűződő igényem. Felnőttem, de szerencsémre még van időm veled. Erre volt szükségünk, nekem és neked.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!