Sokan rágódunk ugyanazon. Hogy védhetnénk meg a gyerekeinket? Mitől is? Talán felsorolni sem tudom. Van itt minden már, pia, abnormális és nagyon korai szex, designer drogok garmadája, kiégés a nettől, intimitás nélküli kapcsolatok, mentális betegségek. Nem vagyok egy múltban élő típus, ezért nem jövök azzal, hogy régen jobb volt. Nem volt az, de az is tény, hogy nem volt ilyen gyors és túltolt minden.

Valahogy más volt az érzelmi kötődés, mert nem volt ennyi infó és nem volt bármilyen ingerünk, azonnali kielégítésére lehetőség. Nem égtünk ki olyan hamar. Valahogy csak a ritmus volt jobb és emberibb. Ma már nem az. És az igazság az, hogy ezt csak mi látjuk. A gyerekeink nem. Nincs viszonyításuk, el sem tudják képzelni és nem is kell őket ezzel csesztetni, mert nekik ez a világuk és a természetes közegük.

Nem visszahúzni kéne őket, hanem adni útjelzőket. Bárhová mennek ott lesz terítéken előttük minden. A pia, a drog, a szex, a kihasználásos kapcsolatok. Bezárni nem lehet őket, meg tiltani sem, mert a tiltott gyümölcs ugye sajnos nagyon édes. Túl izgató, és túl érdekes. Lehetne őket rémisztgetni, meg bezárni, de ezzel semmit sem érnénk. Azt meg felejtsük el, hogy elzárjuk előlük az infót, mert sokkal jobbak, mint mi és azonnal hekkelnek meg bármit ügyesen ahhoz, amihez el akarnak jutni.

Az a baj, hogy a szülök, sajna nem jutnak tovább a rettegés, meg a tiltás szintjén. Az a baj, hogy ettől nem őszinték és lila ködben lebegnek, vagy, ami még rosszabb, hogy ne jusson be hozzájuk a fájdalom, érzelmileg eltávolodnak a gyerekeiktől és ezzel magukra is hagyják őket. El is érkeztünk az igazi problémához. Mert ugyan is lehet félni a Világ veszélyeitől, de a rohadt nagy igazság az-az, hogy az igazi veszélyt mi magunk jelentjük a gyerekeinknek. Azt a veszélyt, ami azért mert mi is el vagyunk cseszve, azért, mert rettegünk a megoldások helyett, mert nem tudunk példák lenni, igazi veszélyt jelent a számukra. Mert egyetlen bázis van, fogódzkodó és védelem. A szeretetközösség. Soha semmi más nem fog bennük figyelmeztetésként bekapcsolni egy veszélyhelyzetnél, egy kísértésnél, csak az, hogy, ha van érzelmi kapcsolat olyanokkal, akik igazán és jól szeretik, mert, akit jól szerettek az szereti magát is annyira, hogy nem nyírja ki magát. Mert van önbecsülése és nem kell a szorongását és a félelmeit piába, drogba, szar szexbe belefojtania.

Ne legyen kétségünk arról, hogy el fogja őket kerülni a kísértés és arról sem, hogy talán bele is kóstolnak. Ott fog kiderülni az, hogy Te valójában milyen ember és szülő vagy. Ő fogja megmutatni. Nem azt fogja megmutatni, hogy a külvilág mocskától megóvtad-e, hanem azt, hogy a saját nyomorúságodtól a szeretetlenségedtől, a gyávaságodtól megóvtad-e?

Valójában mi jelentjük a legnagyobb veszélyt a gyerekeinkre! Mindazok, akik nem akarják rendbe tenni magukat, példát mutatni, igazán szeretni, mert gyávák szembenézni a saját elcseszettségükkel, és ezzel szétcseszik a gyerekeik lelkét is. Aztán meg még is mit kéne tenniük? Honnan kéne meríteniük? Akkor van az, hogy jön a szex, a drog, a pia, ti meg ott állhattok az elvonón, a detoxban, meg a pszichológusnál és a leggázabb, hogy a többség, akkor sem fogja belátni magának, hogy emberként és szülőként elrontotta, a gyereke meg csak tükröt mutat. Jó, éles tükröt! Azt fogják mutatni, hogy Ti hol tartotok. A zűrös kapcsolataitokkal, az önhazug és kamuzott életetekkel együtt.

Barna Berni könyvei:
-The One- A Könyv
- A férfi-nő mítosz

• családi minta gyereknevelés szülők társadalom

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!